Fáklya, 1951 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 4. szám - Anna Kovuszov: Élő víz (ford. Gáspár Endre) - Ozsvald Árpád: Dűlő uton
Bacílek elvtárs által elénk tűzött célt, a 80.000 tagot. E cél eléréséhez viszont elengedhetetle nül szükséges, hogy a tagok toborzása necsak egy időben elhatárolt kampánynak célkitűzése, hanem az egész éven át mindennap végzett ál landó népnevelő munkánk egyik jelentős része legyen. Hiba volna azonban, ha csak arra töreked nénk, hogy a Csemadok taglétszámát szám szerűleg növeljük. Tudatosítanunk kell, hogy tagságunk növelése csak az első lépés ahhoz, hogy népnevelő munkánkat minél szélesebb tö megekre terjesszük ki. A tagtoborzásban elért minden eredményünk céltalan és értéktelen vol na, ha az eredmény csak papiron, a tagok anya- könyvében mutatkozna meg, nem pedig kiter jesztett népnevelő munkánkban. Ezért mindjárt az első lépéstől, az új tagok beszervezésétől kezdve bele kell vinnünk munkánkba a kultúrá- lis népnevelő tartalmat, amit az agitációs pá rok legjobban azzal érhetnek el, hogy a tobor zást összekapcsolják sajtó- és könyvterjesztés sel. Tovább fogják terjeszteni a pártsajtót, fel kínálják olvasásra a Csemadok házikönyvtárá nak irodalmát és megvalósítják azt a jelszót, hogy „Minden Csemadok tag megrendeli a Fák lyát-“, a Csemadok kultúrpolitikai havi folyó iratát. Helyicsoportjainkra, mind a vezetőségre, mind tagjainkra komoly feladat vár küszöbön- álló tagtoborzás! kampányunkban. Sok helyütt találkozni fognak majd a még nem eléggé ön tudatos dolgozók tartózkodásával, esetleg fé lénkségével is. Azokat, akik tévesen azt hi szik, hogy a Csemadokban való tagságukból ta lán valamilyen hátrányuk származhatnék a je lenben vagy a jövőben, meg fogjuk győzni Ka rol Bacílek, mostani államellenőrzési miniszter szavaival, melyeket emlékezetes nyitrai beszé dében mondott ez év június 1-én: „. . . lélegez zetek szabadon, alakítsátok meg kultúrszerve- zeteiteket, vegyetek részt a közéletben, legye tek tudatában annak, hogy egyenjogúak vagy tok, hogy közöttetek és a szlovákok közt nin csen különbség, egyszóval, hogy a Köztársaság polgárai vagytok és hogy több jogotok van, mint a volt Köztársaságban, ahol csak kisebb ségi jogaitok voltak, míg most nemzetileg egyenjogúak vagytok.“ Azokat pedig, akik hajlamosak arra, hogy érdektelenségből vagy kényelmességből félre álljanak, meg kell győznünk Révai elvtársnak, a Magyar Népköztársaság népnevelési minisz terének Füleken mondott szavaival, melyeket a csehszlovákiai magyar dolgozók mindegyiké hez intézett: „A szeretet Magyarország iránt: a tettekben megnyilvánuló szeretet. A szere tet Magyarország iránt azt jelenti számunkra, valamennyi itteni magyar dolgozó számára: itt Csehoszlovákiában segíteni a szocializmus felépítését. Szeretni Magyarországot azt jelen ti: együtt építeni az űj csehszlovák hazát a cseh és szlovák dolgozókkal. Azt jelenti: véde ni Csehszlovákia függetlenségét az imperialista fenevadak ellen, együtt a cseh és szlovák dol gozókkal életre-halálra.“ Szocialista hazánk kulturális életében mér földkő a Csehszlovákia és Magyarország között ez év november 13-án megkötött kultúregyez- mény, melynek aláírása alkalmából Révai elv társ vendégünk volt. Ez az egyezmény az or szágaink közötti kulturális kapcsolatok jelen tős megerősödését fogja eredményezni. Ne zárja hát ki magát ebből az általános és kul turális fellendülésből egy magyar dolgozó sem, aki városaink és falvaink felemelkedésében közre akar működni. Álljon be minden magyar munkás, paraszt és értelmiségi a Csemadok tagjainak sorába, legyen békeharcunk, országé pítő munkánk és szocialista népi kultúránk él harcosa. Élő víz Anna Kovuszov turkmén költő verse A Dzsehjun a Kara-Kum sivatagba, Ér nemsoká az ős Uzbojon át S Káspi-tónak, mely vígan fogadja, Erdőzúgást hoz, lombok moraját. Nem lesz világtól elzárt tanya. Élő Víztől lesz termő a pusztai táj, A legelőkön dús kinccsel felérő Füvet talál a turkmén birkanyáj. A kolhozkert az új életre keltő Víz jóvoltából friss-zöld képet ölt, A tegnapi pusztám gyümölcsös, erdő Díszük s homokján buja dinnyeföld. Hol addig bucka, volt csak bucka mellett, Motorosbárkán fogunk majd halat, S tornyával, amelyet bátrabban emelget, Fúrókút húz a parton olajat. Elhoz nekünk a boldogság-csatorna Mindent, mitől csak megszépül a lét, S mintha a kommunizmus képe volna, Tükrözi vissza hazánk kék egét. Gáspár Endre fordítása. Ozsvald Árpád Dűlő utón Már az új vetést fésüli a szél, mint öreganyó a kislány haját. És majd betakarja lassan a tél fehér hóval a zöldülő határt.
