Fáklya, 1951 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 3. szám - Komlós Aladár: Galina Nyikolajeva könyve: Az aratás
Galina Nyikolajeva könyve: Galina Nyikolajeva „Az aratás" című Sztálin-díjas regénye, amely a minap je lent meg az Üj Magyar Könyvkiadó ki adásában, a kolhozok 1947-es állapotát mutatja be. Panfjorov és Babajevszkij re gényeiből már ismerjük a háború utáni kolhozokat, mégis újra meg újra lenyűgö zi az olvasót, ahogy ,,Az aratás" oldalain megelevenedik a kolhoz, a boldogság vi lága. Mi teszi oly boldoggá a kolhozbeli ele tet? Nemcsak, nem is elsősorban az ínya- gi lét biztosítottsága, hanem az elet kö zösségi jellege, folyton fejlődő, lüktető s egyre szellemibb volta, rendkívüli inten zitása. Mert a munka a kolhozban nem éhsegdiktalta, gépies robot, hanem a szo cializmus építése, ezért becsvágy táigva, a verseny alkalma, az újítás, felfedezés le hetősége: alkotás, amelynek során maga az alkotó is különbbé válik. A gép, a technika napról-napra nagyobb mértékben bevonul a faluba, a tehetseges dolgozókat tanfolyamokra küldik a városba, ahol a parasztasszonyok akadémikusokkal es e- gyetemi tanárokkal tárgyalják meg a ma guk problémait Vaszilij, mióta előszór lá tott traktort megszerette a gépeket: ,az a szántóföld, ahol nem látott gépet, ugyan olyan puszta és elhagyatott volt szemé ben, mint egy lakás lakói nélkül." kánya, komszomolka, a kaposztanemesitéssel kí sérletezik. Aljosa agronómiat tanul, Av- dotya, egyszerű parasztasszony, meg így beszél egy másik parasztasszonnyal: „Szó val én azt mondom Ványenka, a láp dol gában már megegyeztem a kerületben — be is vették a traktorállomás tervébe. Ez az első fontos kérdés. A másik fontos kér dés a takarmánykonyha villamosítása. A répavágót és tisztogatót hajtószíjjal össze lehet kötni az olajpogácsa őrlőgéppel. Es ehhez szükség van egy jónéhány kilowa- tos villanymotorra:" A fizikai és szellemi munka közt így szemmelláthatólag meg szűnik a különbség: a fizikai dolgozó is többé-kevésbbé kísérletező tudós. Aki be lép a munkának ebbe az áramkörébe, egy folytonos fejlődésbe lép be. Froszka ta valy még azzal volt nagyra, hogy átvett egy kévekötési újítást, most már kom bájnt vezet, magának a kolhozelnöknek tavaly még az volt a legfőbb álma, hogy pajtát építhessen elmaradt kolhozának, most már kombájnnál arat a határban s a legjobb kolhozok közé akarja emelni a rábízott közösseget. Persze a munka a kolhozban nem a dolgozó, vagy legszű kebb családja betévő falatjáért folyik, hanem az egész kolhozért. Már pedig egy kolhoz közösségben nem szorul magya rázatra, mert közvetlenül szemmellátható, hogy a munka eredménve felemeli a kö zösség életszínvonalát. Érthető, hogy a munkát itt a közösség erkölcsi megbe csülésének visszfénye ragyogja be, per spektivája, glóriája, nemessége van. A jelszó, hogy „Tiéd az ország, magadnak építed", a kolhozban nyilvánvaló igazság s átalakítja az embereket. „Hallgasd csak, hogyan mondogatják az emberek: Mi minekünk, minálunk. Ez az, ami ezreket ér!" — mondja a re gény egyik hőse. A közös munkának alapja is, eredménye is a tulajdonhoz va ló szocialista viszony kialakulása és meg szilárdulása. Legjobb példája a csodála tos átalakulásnak az a méltán híres je lenet, amikor az öreg Vaszilissza anyót a rábízott nyáj egy szép bárányával akar ják megjutalmazni s ő felháborodva til takozik, nem akarja odaadni a bárányt- sajáímagának. A kolhoz vagyona köze lebb van a szivéhez, mint a sajátja. Ez a közösség azonban nem ér véget a kolhoz határainál, egybefonódik a ke rület többi kolhozaival, sőt az egesz szov jet hazával. Érezzük, látjuk, hogy ez a kis kolhoz nem sziget a tengerben, ha nem csepje egy tengernek. Ugyanaz a munka lüktet az egészben, ami benne. A kis kolhoz a nagy Szovjetuniót tükrözi. De a parasztokat természetesen a há ború emléke, az elesettek iránti köteles ség is fűti: hősi halottjaikra gondolva, ugyanolyan erővel vetik magukat a bé kés munkába, mint előbb a háborúba. A béke védelme és a harctéri küzdelem értelme közt lényegileg nincs különbség: állattenyésztés és növénynemesítés közben épúgy a szocialimus hazáját védik és erő sítik, mint a harctéren tették. Harc fo lyik itt is, de boldog harc. S e munká nak is meg van a maga hősi halottja, a jellemre és tehetségre legkülönbb kom- szomol, Aljosa, aki még súlyos betegen is önként dolgozott. Nem egész véletlen, hogy „Az aratás" írójának első könyve egy 1945-ben megjelent háborús verses könyv volt (Tűzben), s első elbeszélése is (A hadseregparancsnok halála) a nagy Honvédő Háborúval foglalkozott. „Az aratás” is honvédő könyv. Amellett ne higyjük, hogy Nyikolajeva a menyországot varázsolja elénk, ahol csupa kis angyal dolgozik egymás mellett s minden úgy megy, mint a karikacsapás. Ilyen menyország nincs s ez szerencse, hiszen az ilyen tökéletes lények nélkü löznék a tökéletesedés örömeit. A kruto- gorói kolhozban a regény kezdetekor sok a hiba: a parasztok eleinte késlekedve, lustán járnak a munkába, az egyik lo pott a közösség pohánkájából, mások meg tagadták a fegyelmet, a legtöbb szíveseb ben font kötelet a maga hasznára, vagy ápolta a veteményeskertjét, mintsem a kolhoznak dolgozott volna. De még kerü leti pártfunkcionárius is akadt, aki sér tett önzésében hazugságokkal akarja el gáncsolni a kolhozelnököt. A regény fő tárgya éppen, hogy lesz ebből az altalá nos fejlődéstől elmaradt kolhozból viru ló, pezsgő, kitűnő kolhoz. Hogyan? Elő ször is egy háromtagú kommunista párt- szervezet s annak is főkép két tagja: a kicsit indulatos és parancsolgatni szerető, de teljesen a munkának élő Vaszilij kol hozelnök és a mosolyogni is tudó, lá- gyabb Valentina agronomusnő segítségé vel, akik úgy működnek együtt, „mint két vödör egy rúdon, vagy mint két ke rék egy talyigán: egyik a másik nélkül semmit sem ér. de együtt ezer meg ezer kilométert is megtesz." De távolabbi erők is segítik őket: a kerületi pártközpont titkárának embersége es okossága es a szovjet kormány anyagi és erkölcsi támo gatása. Már ismerté kezd válni az igazság — legutóbb Jarmilov fejtette ki. — hogy a szovjet irodalom legfőbb sajátos új tar talma: a munkának, mint nevelő es bol dogító folyamatnak felfedezése. Mi teszi lehetővé, hogy a munka-téma dallamát oly sok változatban lehet eljátszani? Az, hogy a munka boldogító hatását különbö ző emberek különböző helyzetekben, kü lönbözőképpen élik át Nyikolajeva vál tozata azért elbűvölő, mert érdekes embe rek életében mutatja be. „Az aratás" alakjai ugyanis — s ebben áll fővarazsa és művészi értéke — élő emberek, éles, sajátos vonásokkal, A regénynek igen sok szereplője van, de mindegyik egyéniség. Nyikolajevának olyan egyéni ereie van, hogy még a kétéves Dunyaskának, sőt át suhanó állatszereplőinek (az ázsiai macs kának, az eltévedt hímszarvasnak, s Ár vácskának, a béna bikának) is egyéni természetet tud adni. Sajnos, nincs itt he lyünk arra, hogy egyenként felsoroljuk ts megrajzoljuk őket. De lehetetlen '~á nem mutatnunk, hogy az írónő a kolhoz lejlő- dését egyénekben mutaja be, akiknek ma gánélete nem kevésbbé érdekli őt, mint a kolhozé, hogy magán és közélet a re gényben tökéletesen összefonódik, Kölcsö nösen hat egymásra. S ha már nem be szélhetek bővebbén Nyikolajeva humorá ról-, amelyel Froszka elbizakodott, szem telen s mégis édes, mert alapjában lelkes és jószivű s mulatságosan naiv alakját, vagy anyját, az öreg Kszenofontovna anyót megrajzolta, lehetetlen rá nem mu tatni legalább Vaszilij és Avdotya rend kívül mély és finom emberismerettel megrajzolt alakjára és házasságára. Ar ra, hogy Avdotya magától értetődően el fogadja az évek múlva visszatérő, holtnak hitt férjét, gyermekei apját, igyékszik is jó felesége lenni, de megőrzi szeretetet a csendes, jó Sztyepán iránt, akit férje tá vollétében társul vett s aki először ismer tette meg vele a bensőséges családi élet és a lelki közösség szépségét. Arra, ahogy Sztyepán emléke szakadást támaszt férj és feleség között, arra a meghatóan sze mérmes, a kérdést egy szóval sem érintő módra, ahogy később egy-egy véletlen találkozáskor férj is, feleség is lezárja Sztyepánnal az ügyet, míg végül Avdo- tyát elvtársi segíteni akarása visszatereli Vaszilijhez, s a kolhozzal együtt fejlődő házastársak lélekben is teljesen egymásra találnak. Az asszonynak kettős szerelmét ily nemesen, ily finom megértéssel csak kommunista és csak asszony írhatja meg. A magyar olvasó itthon — még csak az elejét látva annak az útnak, ahol a Szovjetunió jár — mint egy csodálatos világba bámul bele abba az erőteljes, boldog életbe, amelyet „Az aratás" tük röz. Lehetetlen, hogy a könyvet becsuk va, beérje a puszta művészi gyönyörkö déssel s ne támadjon fel benne a vágy, hogy ez a világ nálunk is megvalósuljon« Ás aratás Irta: K©sn!és AFadár
