Fáklya, 1951 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 3. szám - Egri Viktor: Szerző a darabjáról
Szerző a darabjáról Irta: Egri Viktor Amikor a Nemzeti Színháznak átnyújtottam színművem, a „Közös út“ kéziratát, tisztában voltam azzal, hogy ez nem a darab végleges for mája és még sok munka vár rám. A nvárvég és az ősz folyamán aztán kiderült, hogy nem a régi értelemben vett műhelymunkáról van szó, ame lyet az iró dramaturgiai tanácsok alapján több vagy kevesebb szerencsével önmaga végez el. Úgyszólván az egész színház — tehát a drama turg, a rendező és a színészek — közreműködé se, együttes munkája következett, melynek so rán kialakult a mű végleges formája. Nevezhet jük ezt a szocialista színműírás és a szocialista színjátszás közös erőfeszítésének az új színház kultúra megteremtése érdekében. Ez a próba nálunk először a „Közös út“-tal indul és sikerét eldönteni már sem az író, sem a színház, hanem egyedül a közönség hivatott. Mivel teljesen újfajta munkáról volt szó, örömmel fogadtam a színház felszólítását, hogy ne csupán a színpadról magáról, ne csupán alakjaimon keresztül szóljak a közönséghez, ha nem kilépve a fényszórók elé magamról és a . Közös út“ keletkezéséről beszéljek. Bemutatkozásul magamról ennyit: Két háborút éltem át. Az elsőt szinte gye rekfejjel katonáskodva az olasz fronton és Nyu gaton, Verdun alatt. A másikat már érett férfi- Itoromban, az élet delén. Mindkettőről van elég Emlékem, súlyosak és életet eldöntők Az egyik háború, az első megtanított figyelni és a tollat adta a kezembe. A másik még mélyebbre szán tott bennem, hosszú évekre hallgatásra kény- Serített, de megérlelt, hogy a Vörös hadsereg csodálatos harcait megélhettem és odaállított a fe’szabadulásért küzdő igaz ember mellé, a munkásosztály mellé. Vallom, hogy az élet rendje nem a pusz.tu lás, a patakzó vér és kín, az élet rendje nem a tankokkal felszántott föld, a földúlt kertek és t z égő falu. Az élet rendje nem az anyák könv- ye és az apák tehetetlen fájdalma! Az élet szép, ezt vallom Igen. a mi életünk szép, hogy a szabadság fehér kenyere ízesíti Az élet munka, ének és békesség! Az élet alkotás bőség, szerelem, boldogság és nyugalmas öreg ség. Az élet teremtés, mely békét kíván, hogy éretten kiteljesedjék és nem meddő embermé szárlás, haszonharácsolás rombolás és iogtiprás. élvezni munkánk gyümölcsét — ez a lét értelme és célja. És nekem az írónak aki egyedül a munkás osztálynak köszönhetem hogy kénességeimet kifejthetem, nem lehet más célom mint az, hogy dolgozóink békeakarásának hangot adjak és amennyire tehetségem megengedi segítsek boldog életük megteremtésén A ..Közös út“ is ebből a szándékból íródott. Életünknek egv ed dig alig vagy csak igen keveset érintett kérdé sét próbálom megragadni benne; két nemzet nek. a szlovákságnak és magyarságnak együtt élését közös szocialista hazánkban. A régi úri rend gyűlöletet szított köztünk, válaszfalakat emelt mesterségesen közénk és a burzsoá na cionalizmus mérgét hagyta itt nyomasztó örök ségül. A „Közös út“ egy drámai történet keretében rámutat azokra az erőkre, amelyek a burzsoá nacionalizmus mételyével akadályozzák a szö vetkezeti mozgalom fejlődését a szocialista falu kiépítését. Szemben velük azonban már itt áll nak a falu újarcú emberei, akik vezetőink, Gott wald és Široký elvtárs szellemében és tanítá saikkal felfegyverezve. a Pártra támaszkodva felveszik a harcot ezekkel a sötét erőkkel és le leplezésükkel megteremtik a teljes megbékélés előfeltételeit a közös munka nagy békefrontján. Drámámban példát próbáltam mutatni, eleven példáját annak, hogyan kell és lehet kijutni a nyomasztó helyzetből. Harcolnunk kell ama konfliktusok ellen, amelyeket az előző társadat mi rendszer hozott létre és amelyeknek nyomait most is érezzük, terheit most is viseljük rnara- dias elvek, oktalan nemzeti gyűlölködések for májában. Darabomban próbáltam megkeresni azt az utat, amelyen a félrevezetett emberek megtalálják egymást és leküzdve a nehézsége ket eljutnak a győzelemhez. Azt vallom, hogy mi magyarok és szlovákok közös munkában ösz- szefogva oly erősek vagyunk, hogy nincs az az ellenséges erő, amely összetörhet minket — ezt mondja Rehák párttitkár az utolsó jelenetben, összefoglalva ezzel a „Közös út“ mondanivaló jának lényegét. A közös munkában való e másratalálás mai életünk győzelmét és köb m szépségét hirdeti. * A téma igényessége — ha szabad ezt mon danom — bizonyos korlátokat szabott, így nem érinthettem azokat az ellentéteket, amelyek a vallás különféleségéből erednek és amelyeket a múlt helytelen egyházpolitikája szított és tar tott ébren Ugyanigv a falu ifjúságának prob lémáit is Imre és Stevo alakjaiban éppen csak annyira érinthettem amennyiben ezt a vázolt főtéma megkövetelte. A színmű tehát nem vet fel minden lényeges kérdést, amely a falu. a parasztság mai életéből fakad, csupán csak egyet A többit bővebben kifejteni, úgv érzem, már egy újabb darab témaköre volna. A munka emberének, életünk új hősének a pozitív hősnek ábrázolása — ez a próbaköve mai irodalmunknak és így a szocialista színmű írásnak is. Hiszen pozitív bős nélkül nem lenne meg a réginek, az avultnak és maradinak harca a feltörekvő és győzelemre törő újjal. Darabom írása közben újból és újból tudatosítani kellett magamban hogy a jövőt építő harcos szabad ember, a régi rendet romokba döntő és a vilá got teljesen úijágvúm munkác megjelenése éle tünkbe forradalmi változást hozott és az írás
