Fáklya, 1951 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 3. szám - Fellegi István: Miként növelik a kapitalizmus ellentmondásai a béketábor erőit
Miként növelik a kapitalizmus ellentmondásai a béketábor erőit A Nagy Októberi Forradalom 34-ik évfordu lójáról az egész világ dolgozó népe megemléke zik. Még nem mindenütt olyan szabadon, mint a Szovjetunióban és a népidemokráciákban. Vi szont a kapitalista kizsákmányolás és imperia lista elnyomás alatt sínylődő nemzetek dolgozói és a tőkés uralom alól fölszabadult és fölszaba dított nemzetek 800 milliós tömege, — amely a világ népességének több mint harmadát teszi ki, — szabad vagy elnyomott voltára való tekin tet nélkül egy és ugyanazon elsőrangú közérde kű kérdés felé fordítja figyelmét a mai feszült nemzetközi helyzetben: elég erős-e a béketábor ahhoz, hogy gátat vessen a háború erőinek? Vizsgáljuk meg azt a kérdést, miből tevőd nek össze a béketábor erői és milyenek a kilátá sok a tartós béke kiharcolására.' A kérdés így föltéve rövid, de a kimerítő válasz hosszúra nyúlna. Világítsuk meg hát a kérdést mindössze két szempontból: 1. A két fő gyarmati nagyhatalom, Amerika és Anglia, gyarmati politikája és ebből eredő egymáshoz való viszonya. 2. A Szovjetunió és a népi demo kráciák egymáshoz való viszonya és ebből eredő folyton növekvő erejük. Az angol gyarmati birodalom és az Ameri kai Egyesült Államok gazdasági fejlődésük eredményeképpen törvényszerű és kibékíthe tetlen érdek ellentétbe kerültek egymással. A két birodalom közötti érdekellentét lénve- ge szélesen kidomborodik, ha rávilágítunk a ka pitalizmus egyenetlen fejlődési törvényének szemszögéből. Az angol szigetország volt az első, amely elindult a tőkés fejlődés útján és kezdetben mind rohamosabb ütemben fejlesztette gépesí tett iparát. Erős hajtóereje volt ennek a rohamos ipari fejlődésnek az a körülmény, hogy mint sű rűn lakott és nem agrárjellegű szigetország el sőrangú életszükségleteit csakis ipari termelésé nek kivitelével tudta külországokban beszerez ni. Ez a körülmény irányította Anglia külkeres kedelmét tengerentúli területekre, Anglia ké sőbbi gyarmataira. Az akkoriban a gazdasági és társadalmi fejlődés alsó fokán álló tengerentúli területekkel folytatott kereskedés érthetően bú sás haszonnal járt, ami természetesen kedvezően hatott az angol nagyipar gyors kifejlődésére, így lett az angol anyaország, fejlődésének fény korában „a világ műhelyévé“. Az angol nagyipar leggyorsabb fejlődésének ideién Amerika, — amely a tőkés termelési fej lődésben időrendi sorrendben jóval lemaradt Európa és Anglia mögött, — számításba sem jött mint Anglia vagy akár a többi kisebb euró pai gyarmatbirodalom versenytársa. Ebben az időben Angliának, ,,a világ műhe lyének“, ereje abban állott, hogy ipari termelése az anyaországban összpontosult. A feltörekvő angol tőkés osztály azonban hamarosan rájött arra, hogy sokkal nagyobb hasznot biztosíthat magának, ha nem az anyaországban termel, aránylag magasabb munkabérekkel és a tenge rentúli területekről behozott, a szállítás által megdrágult nyersanyagokból, hanem egyenesen a gyarmatokon termel, a helyszínen olcsón fel vásárolt és termelt nyersanyagok földolgozásá val és a bennszülötteknek fizetett éhbérekkel. Az angol burzsoázia fölhagy tehát az anyaor szág iparának fejlesztésével, tőkefölöslegét a gyarmatokon fekteti be, és ezzel megindítja ugyan az pár fejlődését a gyarmatokon, de ugyanakkor — akarata és saját érdeke ellenére — megteremti a gyarmati népek munkásosztá lyát. Egyidejűleg utat nyit az úi gyarmati bur zsoázia kialakulásának. A gyarmatok fokozottabb kizsákmánvolásá nak politikája volt ez. amelv éreztette hatását nemcsak a végsőkig kizsákmányolt gyarmati dolgozó tömegek ellenállásában, hanem meg szülte a föltörekvő gvarmati burzsoázia ellenál lását is, mivel ez szabadulni igyekszik az erő sebb és kíméletlen versenytárstól. A gyarmati burzsoázia érdekei védelmében, nemzeti öntu datra ébred, szövetségest keres és talál saját népe dolgozó tömegeiben. így válik Angliának tőkés fejlődéséből eredő birodalmi politikája a gyarmati népek nemzeti öntudatra ébredésének forrásává. A gyarmati tőkebefektetés politikája, vala mint az anyaország és a gyarmatok viszonyának fokozatos kiéleződése szükségessé tette a tőké sek számára a gyarmatok hatalmi biztosítását. A hittérítők és kereskedők nyomába lépnek az admirálisok, helytartók, helyőrségek. Egy ha talmas birodalmi gépezet épül ki, amely hivatva van örök időkre biztosítani az angol világbiroda lom fennállását, mely az anyaország nyolcszáz szorosát teszi ki. Ennek a hatalmas gépezetnek költségeit a gyarmati tőkebefektetések jövedel méből kell fedezni, ami újólag a gyarmati ki zsákmányolás fokozására vezet. Amerika, amely kezdetben szintén Anglia egyik gyarmatának szerepét tölti be, ugyancsak megindul a tőkés fejlődés útján, habár megkés ve, de annál mohóbban. A friss erővel előretörő amerikai tőkésosztály gyarmatok hiányában az ország nagv kiterjedésének és lakossága létszá mának megfelelően, nem a gyarmatokon — mint Anglia — hanem saját kontinensén építi ki iparát. Kezdetben a belpiacra támaszkodik és ezért nincs szüksége hatalmas gyarmatbiztnsító apparátusra, mentesül annak költségeitől. Eny- nyivel olcsóbban termel. Olcsóbban termel azonban főként azért, mivel a már elavult angol termelési technikával, gépi berendezéssel szem ben a későbbi fejlődés következtében sokkal újabb, modernebb technikával a munka terme- Irta: Fellegi István
