Fáklya, 1951 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 2. szám - Lenin: A sajtószabadságról
nagyon gyorsan reagált arra az esetre, amikor XII. Pius pápa Pohl volt SS generálisnak a landsbergi börtönbe atyai áldását küldte. Balogh levelében többek között megállapította: „XII. Pius ismét bizonyságát adta annak, hogy nem az egyszerű nép pel tart. nem a jóakaratú, becsületes emberek millióival, ha nem a gyilkosok pártján áll, hogy újra felélesszék a fasizmust és ennek érdekében siet megvédeni a Pohlokat, és a hasonló férgeket." Farkas Kálmán munkáslevelező egyik levelében pedig rámu tat arra, hogy az imperialisták Nyugat-Németország íelfegy- verzésének politikáját folytatják. Ezt írja: „Az imperialisták által megszállva tartott Nyugat-Németország területén is egy re többen követelik a demokratikus Németország megvalósí tását. Ezzel szemben a Wall-Street urai által felbérelt nyu gat-nemet bábkormány új háború tűzfészkévé akarja tenni Né metországot." Ezek pedig nem egyedülálló levelek. Ezenkívül a munkás levelezők mind bátrabban foglalkoznak kultúrpolitikai kérdé sekkel. A novellák és versek sem mennek ritkaság számba, és íróik között feltűnnek olyanok, akik igazi tehetseget árulnak el, ezzel is bizonyítva azt, hogy a munkásíevelezők jó újságírók ká és írókká válhatnak. A munkáslevelezők feladatai közül a legfontosabbak egyike — az egészséges kritika alkalmazása, amely segít kiküszöbölni a fejlődést gátló hibákat. Ezt a kritikát azonban sokhelyütt nem tudják helyesen felfogni. A kritizáltak igyekeznek állítá sait kiforgatni, igyekeznek íróját támadni, ahelyett, hogy be csületes önkritikát gyakorolnának. Így például megtörtént a következő eset: Kurali József munkáslevelező már több kri tikai cikket irt a korláti kőbányában uralkodó viszonyokról, rámutatva arra, hogy a pártvezetőség nem fektet elégséges súivt a politikai munkára, az üzem veztősége pedig elhanyagol ja kötelességet. Konkreten megírta egyszer helytelen viszonyu kat az untokhoz. Nemrégiben Kurali elvtárs új levelet irt, amelybe kisebb hiba csúszott bele. A leközölt levél kis része alapta*an vo*t \ kritika többi es döntőjelentősegű része épp úgy, mint az előbb közolt levelének tartalma megfelelt a va lóságnak De ekkor mar Kurali elvtarsnak kellemetleusegei voltak az üzemben. Az ilyen esetekkel kapcsolatban idéznünk kel! Sztálin elv társ szavait: „Öivkor szidják a bírálókat, mert kritikájuk nem tökéletes, mért a bírálat néha nem bizonyul százszázalékig helyesnek. Nem r’tkán azt követelik, hogy a bírálatnak minden pontban icpza legyen, ha pedig nem mindenben helytálló, elkezdik ócsá- r tv, becsmérelni. Ez helytelen elvtársak. Ez veszélyes eltévelyedés, Próbálják csak meg, támasszanak ilyen követelményt — s legott beta pasztották a száját a munkások, munkásíevelezők, falusi leve lezők szazainak meg ezreinek, akik javítani kivannak fogyaté kosságainkon, de nem mindig ertenek ahhoz, hogy helyesen fogalmazzak meg gondolataikat. Ebből síricsend származna, nem pedig önkritika. ... Ezért gondolom, hogyha a bírálatban csak 5—10 száza lék igazság van is, az ilyen bírálatot is üdvözölni kell, tigyel- me.sen kell meghallgatni és egészséges magvát tekintetbe kell venni." Sztálin elvtárs bölcs szavai megmutatják, hogyan kell néz nünk a dolgozók, a munkáslevelezők kritikai cikkeire. Termé szetesen ezzel nem válik kevésbbé feleíősségteljesse a munkás- levelezők feladata. Hiszen írásukat nincs joga semilyen szerv nek, szervezetnek vagy személynek ellenőriznie. Mi elítéljük az olyan egyéneket, vagy szerveket, amelyek ezt a jogot köve telik. így például egyáltalán nem tartjuk helyénvalónak, hogy Má té Andor munkáslevelező esetében a Keletszlovákiai Gépmű vek pelsőci fióküzemének, a Zbiroviának káderosztálya azt követelte tőlünk, hogy figyelmeztessük Máté elvtársat arra, hogy leveleit elküldás előtt terjessze be felülvizsgálat céljából a káderosztálynak, vagy az üzemi tanácsnak. Ez teljesen hibás elgondolás. — Másfelől a munkásle velezőket fokozottabb mértékben arra kell vezetni, hogy akár pozitív, akár negatív híreik, adataik megfelelő ellenőrzés után a felelősség teljes tudatában legyenek megírva. Hiszen az új ságnak rendkívül nagy kárt okozhat az olvasók táborában az, ha a közölt adatok, vagy cikk nem alapul valóságon. így tör tént meg Sebők^ füleki volt munkáslevelezőnk esetében, hogy olyan embert dicsért fel, aki nemcsak hogy rosszul dolgozik, hanem nyilas is volt. Természetes, az ilyen felelőtlen írásból szerkesztőségünk munkáslevelező osztálya levonta a következ tetést, és Sebők megszűnt mint munkáslevelező szerepelni. A munkáslevelezők túlnyomó többsége azonban igyekszik, hogy kritikája minél jobb, konkretebb, tökéletesebb legyen. Rá keil mutatni arra is, hogy a munkaslevelező állandó mun katársa az egyes szerkesztőségeknek. Ezt azért kell hangsú lyozni, mert ilyen állandóan és rendszeresen író munkatársak kal szemben köteíezettsegei vannak a szerkesztősegeknek, kü lönösen ami irányításukat, politikai fejlődésük elősegítését il leti. A munkáslevelezo káder nagy értéket jelent sajtónk számá ra, különösen ami kezdeményező képességét, kritikai Készségét illeti. A jó munkáslevelezők olyanok, mint ahogy Sztálin elv társ jellemezte őket: „figyelmes emberek, igazságra vágyók, a társadalom újságírói." A munkáslevelező mozgalom nálunk is aktív fegyver szülő pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja kezeben. Ez a moz galom a dolgozók tömegeit bekapcsolja az előttünk álló fela datok teljesítésébe, ötéves tervünk sikeres és gyors megvalósí tásába, lehetővé teszi, hogy országunk dolgozói a sajton ke resztül. írásaikkal kivegyek részüket a szocializmus építéséből, és így szavukkal segítsék formálni az új életet, az új embert. például Amerikában. Ahhoz, hogy kivívjuk az igazi egyenlő séget és az igazi demokráciát a dolgozók, a munkások és pa rasztok számára, előbb meg kell fosztani a tőkéseket attól a lehetőségtől, hogy felbéreljék az írókat, megvásárolják a ki adókat és megvesztegessék az újságokat, ehhez pedig le kell rázni a tőke jármát, meg kell dönteni a kizsákmányoíókat, el kell nyomni ellenállásukat. Lenin, 1919 március. „A sajtoszabadsag" szinten egyik legfőbb jelszava a „tiszta demokráciának." A munkások erről is tudják, a világ szo cialistái pedig milliószor elismertek, hogy ez a szabadság ámí tás mindaddig, amíg a legjobb nyomdák és a legnagyobb pa- pirtartalekok a tőkések birtokában vannak és amíg a sajtón a tőke hatalma uralkodik, ami az egész világon annál világo sabban, annál élesebben, annál cinikusabhan nyilvánul meg, minél fejlettebb a demokratizmus és a köztársasági rend, mint . A sajtószabadságról
