Fáklya, 1951 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 2. szám - Sas Andor: Marxizmus és világirodalom
seck. c. elbeszéléseiből). Marx állandóan olvasta Balzacot. Tudta róla, hogy teljesen konzervatív a politikai meggyőződése, azonban prófétainak nevezte azt az éleslátását, amellyel korát felis merte és felfedezte azokat a gazdagodásra törek vő polgári típusokat, amelyek később, a februári forradalom után, a második császárság korszaká ban feltűntek. Szívesen olvasta Marx kortársá nak, a francia romantikus irodalom vezéralakjá nak. Victor Hugónak egves költeményeit is. Marx egyik remekműve az 1848-as franciaországi for radalom romjain hatalomra jutott III. Napóleon államcsínyjéről szól s Victor Kugo e burzsoá kalandor elől száműzetésbe ment s ugyanakkor, amikor Marx Londonban élt, ugyancsak brit te rületen tartózkodott. Aiszkhi loszt Marx görög eredetiben olvasta. Az emberi nemnek tüzet szerző titánról, az istenekkel szembeszálló Pro métheuszról szól Aiszkhilosz két legkiválóbb al kotása s Marx bizonyára szívesen követte Pro métheusz elszánt drámai harcát az ember bol dogulásáért. Egyébként a múlt század negyve nes éveiből fennmaradt egy érdekes raiz, mely Marxot mint leláncolt Prométheuszt ábrázolja, célzással arra, ho??v a cenzúra láncaival kellett mint szerkesztőnek küszködnie. Lenin, amint azt irodalmi tanulmányaiból látmk. orosz klasszikusok páratlan ismerője és nagyszerű elemzője volt. ,.Legjobban Puskint szerette“ írja N. K. Kruoszkáia emlékezéseiben. ,.De nem csak a formát értékelte. Szerette pél dául Csernvisevszkij „Mi a teendő?“ című regé- nvét kevésbbé művészi naiv formája ellenere is. . . Egyébként Csernyi se vszkimek egész alak ját szerette és szibériai albumában megvolt en nek az írónak két kis képe, az e^vik Ilücs kezé től származó felirattal — továbbá születésének és halálának éve“. Világirodalmi érdeklődéséről ugyancsak Krupszkája visszaemlékezéseiben van szó. Az első világháború alatt Lenin lelkesedett Barbus- se francia író háborúellenes regényéért, a Tüzért. Barbusse megérdemelte ezt a rokon- szenvet, később a bátor pacifistából harcos kom munistává fejlődött. Leninnek közvetlenül ha lála előtt Krupszkája felolvasott az amerikai Jack London (1876—1916) elbeszélésedből. Jack London tengerész volt, beutazta az egész földet, néha a kalandorregény határát súrolja, másutt azonban realisztikus erővel ragad meg a küzdel mes emberi életből helyzeteket, eseményeket és ezekkel összeszövődő jellemeket. Sztálin Tbilisziben mint ottani diák bará taival együtt olvasta Shakespearet és Schillert. Ezekből, valamint Cervantesből, Goethéből, Heinéből és Walt Whitmanból idézetek fordul nak elő írásaiban. Különösen kedvelte Walt Whitmant (1818—1902), a betűszedőből lett köl tőt, ezt a mélv és finom érzésű lázadót a korlát lan gazdagodásra törekvő ienki-társadalom el- J len, melvnek lelkében a dollárbaiszóió szenve dély mellett egyébre alig maradt hely. Walt Whitman m’ntegy vissza akart térni a romlat- lanságnak, az egyszerűségnek és az őszinte élet- szemléletnek olyan gyökereihez, melyekből ki nevelhető, kisarjasztható az új, derekabb, érté kesebb ember. De érzései nem csak álmodozást, hanem hajlíthatatlan elszántságot is jelentettek. Erre vall egy idézet Whitmanból Sztálin levele zésében: „Élünk! Vörös vérünk leküzdhetetlen erővel forr“. Sztálin szerint ebben bolsevik op timizmus csillan fel. Sztálin a ,,Lenmizmus és a nemzeti kérdés“- ben megkülönbözteti az újkor burzsoá és pro letár nemzeteit. A világirodalom szó Goethe al kotása, a fogalmat azonban már előtte Herder német költő teremtette meg s világirodalmi kö rültekintésre Hérdért a szláv nemzetek iránti rokonszenve is serkentette.. A világirodalomnak más értelme van a burzsoá és más a proletár, helyesebben a dolgozó nemzetek világában. Mindkét változatban a különböző nemzeteket összekapcsoló érdeklődésről van szó, de ennek hordozója a burzsoá nemzeteknél az uralkodó osztályok keskeny rétege, a proletár nemzetek nél azonban a dolgozók beláthatatlan tömege. A burzsoázia uralma ideién a dolgozók világiro dalmi kapcsolatokról keveset vagy semmit nem tudnak, legnagyobbrészt ki voltak azokból zár va. A burzsoázia túlnyomóan pszichológiai ér dekből esetleg a gazdasági érdekek követelte tájékozottság kedvéért, vagy merő szórakozásból létesít világirodalmi kapcsolatokat. A világiro dalom polgári fogalma tehát idealisztikus ter mészetű: megismerni más nemzetek alkotásait szórakoztató érdekességükben, esetleg exotikus mivoltukban. A világirodalom kommunista fogalma a dol gozók viláo'szolidarifásával kapcsolatos, szociális és kultúrális tekintetben egyaránt. Valamikor szellemi luxus-turisztika volt >a külföldi irodal mak iránti érdeklődés, mint ahogy többnyire a jómódunknak telt külföldi kirándulásokra, ma azonban a népi demokráciákban a világirodalom iránti érdeklődés tömegszükségletté válik. A társadalombírálat mesterei és a szabadságtörek vések megszólaltatni, mint egyes nemzetek kö rébe tartozó, de földszerte ható művészi erők, a népek nemzetközi együttműködését fokozzák közös nagy céljuk: a kizsákmányolástól ment, derűs élet megteremtése érdekében. Természetesen a Szovjetunióban és a népi demokráciában idegen írók nagy műveit nem az idegenemádatba torkolló kozmopolita zmus szem üvegén keresztül nézik, s a világirodalom nagy alkotásaiból meríthető benyomtátok szociMsta tartalmú saját irodalmaiknak nemzeti formáját nem csorbítják. Mindebből az a tanulság, hogy a dolgozók nemzetei, az irodalmi kultúra nagy értékeit őr zik és jobban gvüroölcsöztetik. mint ahogy ázt az osztályokra távolt s a világirodalmi köM^ö- nösségbe csak kiváltságos felső rétegeikkel he kapcsolódó burzsoá nemzetek tették és teszik.
