Fáklya, 1951 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 2. szám - Sas Andor: Marxizmus és világirodalom
hogy ennek a nyelv a nemzeti kultúra körében egyetemes hatást biztosít. Egy magyar marxista tudós Sztálin útmutatása nyomán arra a követ keztetésre jutott, hogy az irodalom mint ideoló gia nincs közvetlen kapcsolatban magával a ter meléssel, a termelési erőkkel, hanem a terme lési viszonyokkal, közvetlenül az emberek kö zötti társadalmi kapcsolatokkal függ össze, ezekre épül és rájuk hat vissza. Ma a legerősebb és legmélyebbre ható világ- irodalmi hatások elindítója a szovjet irodalom. Egy csodálatos méretű és rendkívüli erejű an tenna ez, melyből hullámok indulnak ki s ezek az egész föld szellemi légkörét nemcsak a fel szabadított nemzetek életében, hanem a felsza badulásra várakozóknál is át meg át járiák. Azért van ez így, mert a szovjet irodalomból meg lehet ismerni azt az új. társadalmat szer vező és új embert formáló közösséget, amely Oroszországban 1917 októbere óta megvalósult. A szovjet irodalom a XIX. század orosz klasszi kusainak örököse, akikről egy nagy francia író, Merimée azt mondotta, hogy nem zárkóztak el az öncélú művészet elefántcsonttornyába, ke resték elsősorban az igazságot, a szépség azután természetszerűen csatlakozott ehhez a törekvé sükhöz. A XIX. század orosz klasszikusainak egyedülálló szociális jelentőségük volt az orosz nép életében. A nagy irodalomkritikus, Rje- luiszki szerint a cárizmus szörnyű társadalmi nyomása apátiát idézett elő az elnyomottak körében s egyedül az irodalom őrizte meg — a barbár cenzúra ellenére is, — az életerőt és egy jobb jövő hitét. Luxemburg Róza arra utal, hogy az orosz irodalom a fennálló társadalmi rendszer ellen irányuló ellenzékiségből és harci készségből született. Ez magyarázza tartalmá nak gazdagságát és mélységét s művészi formá jának eredetiségét, valamint alkotó és lelkesí tőén ösztönző erejét. Ez a jelleg erősen kidom borodott a XIX. század utolsó két évtizedében, 6mikor a gyorsan fejlődő orosz proletariátus hazájában társadalmi harcos élcsapattá lesz s a társadalomformáló elmélet lángelméje. Lenin és egy kivételes irodalmi lángelme, Gorkij, öntu datosat ják, küzdelemre és a hatalom átvételére nevelik, irányítják, ösztönzik, edzik Oroszország dolgozóit. Mindkettőnek élete összeesik az orosz proletariátus útjával, annak születésétől kezdve egészen diadalmas győzelméig. Lenin szerepe volt megmutatni a szocializmushoz vivő íeilődés szükségszerűségét és az elmélet tudományos megállapításait a szervezkedés előírásaiba és a cselekvés jelszavaiba tömöríteni. Gorkij funk- cója volt igaz képekben tüknáztetni a lehetetlen szociális tagozódást, az uralkodó osztályok hit ványságát és felébreszteni a hitet azokban a le kötött alkotó erőkben, amelyek a dolgozókban rejlenek és a forradalom útián felszabadulnak. Gorkij egyúttal az új irodalom feladatait is re mekül megvilágította, a forradalmi öntudatot élesztette és a szocialista irodalom vezető teore tikusa volt. V'annak egykötetes áttekintések a világiro dalmi jelentőségű irodalmi művekről, de ezek nek az összefoglalásoknak anyaga oly nagy, oly tömör, hogy olvasásukba belefárad az érdeklő dő. Már most hogyan volnánk képesek egy rö vid cikk keretében madártávlatból összefoglaló áttekintést adni, ha csupán a világ költészet leg jelentősebb alkotásairól is. Marxisták vagyunk és így marxista módszert és vonalat kell vá lasztanunk e feladat megoldásának megkísérlé sére. Leghelyesebb lesz, ha arról szólunk, milyen volt a marxizmus nagy tanítómestereinek világ irodalmi érdeklődése és horizontja, kiket ked veltek a nemzetközi hatást gyakorló nagy írók közül. Erre nézve Marxnál, Engelsnél, Leninnél és Sztálinnál egyaránt gazdag és kivételesen tanulságos anyagot találunk. A világirodalom szó előfordul a Kommunis ta Kiáltványban. A Burzsoá és proletár című fejezetben, mikor arról van szó, hogy a burzsoá zia a maga térfoglalása korában, az új kor első századaiban milyen, a társadalom életének egész szervezetét átjáró forradalmasító újításo kat kezdeményezett, azt olvassuk, hogy meg szüntette a nemzetek elzárkózását nem csak az anyagi, hanem a szellemi termelésben is, s en nek következtében a sok nemzeti és helyi iroda lomból világirodalom alakult. Itt megemlítjük, hogy ezt a munkát a világ első és legnagyobb munkásállama új stílusban folytatta, amennyi ben a Szovjetunió a világ irodalmainak számát szaporította és ezzel a mai világirodalom mére teit és a kölcsönhatási lehetőségeket a történe lemben példátlanul álló módon növelte. Marx Károly világirodalmi tájékozottságát nagy nyelvtudása fokozta; nemcsak az ókori klasszikus nyelveket, a latint és a görögöt túrta, hanem spanyolul, és olaszul is olvasott, a fran cia és angol nyelvről nem is beszélve. Sőt oro szul is megtanult, hogv gazdasági és történelmi kútfőkhöz eredetiben hozzáférjen. Tudjuk, na gyon szerette gyermekeit, maga foglalkozott irodalmi nevelésükkel, mesélt nekik, mikor ki csinyek voltak és később fölolvasott nekik Ho méroszból, német klasszikusokból és más Lók ból. 1854-ben egy alkalommal társasjáték kere tében leányai kérdéseket adtak fel neki, többek között arról is, hogy kik a kedvenc írói. Marx erre azt felelte, hogy az angol drámaíró Shakes peare, Aiszkhilosz és Goethe a kedves írói. A Tőke bevezetése az 1887-es első kiadásban az olasz irodalom nagy úttörő lángelméjének Dan- tenek Isteni Komédiájából vett idézettel vég ződik. mely így hangzik: „Kövesd utadat és ne törődj azzal, amit az emberek beszelnek!'4 Mennyire talál ez az idézet Marxnak ahhoz a válaszához, melyet arra a kérdésre adott, hogy mit tart a saját főjellemvonásának és miben látja a boldogságot. Erre a kérdésre azt felelte, hogy jellemének fővonása: Állhatatosan egy célra törekedni és a boldogságot a küzdésben találja. A Tőke a világirodalom nagyjai közül Balzacot és Shakespearet idézi. A pénzről szóló fejezetben találjuk ezeket az idézeteket. (Az Athéni Timonból és Balzac Parasztok és Gob-
