Fáklya, 1951 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 1. szám - Július Fucsík: Egy darab történelem
bér, aki egyúttal a döntések végrehajtását a maga kedves módján, de szigorúan ellenőrzi. Cserny a szabotázsműve- letek vezetője és a fegyveres ellenállás előkészítője, mindig katonai fogalmakban gondolkozik, találékony, nagystílű, fáradhatatlan és szerencsés új formák, új emberek megválo- gatásában. Végül én — az agitáció és propaganda embere, az újságíró, aki szimatjára bízza magát, kissé fantaszta, de van kritikai érzéke az egyensúly fellelésére . A munkakör szétosztása persze inkább a felelősség meg osztása volt, nem a munkáé. Hiszen valamennyiünknek mindenbe önállóan kellett beavatkoznia, ahol éppen szük ség volt erre. Nem volt könnyű a munkánk. A csapás, amely a pártot februárban érte, még mindig érezhető volt és sohasem gyógyult be teljesen. Minden összeköttetésünk megszakadt, néha egész láncsorok estek ki, másokat jól helyreállítottak, de nem fértünk hozzájuk, egész szerveze tek, üzemek, országrészek voltak hónapokon keresztül el szigetelten, míg felvehettük velük az érintkezést, és meg kellett elégednük azzal, hogy legalább a központi sajtóter mék jut el hozzájuk, hogy utasításunkhoz tartsák magukat. Nem voltak lakásaink és nem tudtuk a régieket használni, hiszen a régi összejöveteli helyeket még mindig veszede lem fenyegette, kezdetben pénzünk sem volt, élelmiszer- ellátásunk akadozott, sok dolgot újból kellett felépítenünk... mindez abban a korszakban, amikor a párt nem elégedhetett meg az építés és előkészítés munkájával, a Szovjetunió elleni támadás idején, mikor már közvetlenül be kellett avatkoznia a harcba, megszerveznie a belső arcvonalat a megszállók ellen, guerilla-háborút vezetni ellene, nemcsak saját erőivel, hanem az egész nemzet erejével. 1939—41 között, a készülődés éveiben a párt mély illegalitásban élt nemcsak a német rendőrség, hanem az egész nemzet előtt. Most kivérezve meg kellett erősödnie és tökéletesítenie kel lett illegális munkáját a megszállók ellen, ugyanakkor meg kellett mutatkoznia a nemzet előtt, összeköttetést kel lett létesítenie a pártonkívüliek felé, az egész néphez for dulnia, mindenkivel tárgyalnia, aki el volt szánva a sza badságharcra, erre az elszántságra nevelnie a még inga dozókat is. Az első ostrom alapot nem törte meg az egyre növekvő aktív ellenállást, de meglassította azt és újabb csapásokat mért a szervezetre. Különösen a prágai kerület és az ifjú sági szervezetek szenvedtek, újabb emberek estek el, akik nagyon értékes munkát fejtettek ki számunkra: Jan Rrejcsí, Stand, Milos Krászny és még soikan mások. Minden oldalon láthatták viszont, mennyire legyőzhe tetlen a párt. Elesett egy hacos, és ha egy nem pótolhatta, ketten, hárman léptek helyébe. Az új esztendőbe már szi lárdan kiéptett szervezettel léptünk, természetesen nem mutatva meg most sem mindent s távolról sem abban a terjedelemben, mint 1941 februárjában, — mégis eléggé felkészülten arra, hogy teljesíthessük a döntő csatában ránkváró feladatokat. A munkát megosztottuk valamennyi en. Ebben elsősorban Honza Zikának volt része. Lapjainkat jól terjesztették és sokan olvasták, nemcsak a pártbeliek, hanem a pártonkívüliek sorában is; jelentős példányszámban jelentek meg sok önállóan dolgozó, egy mástól szigorúan elszigetelt illegális technikai műhely kia dásában. Megjelenésük rendszeres és gyors volt, amint azt a helyzet kívánta. Sztálin elvtárs 1942. február 23-án kiadotí hadparancsát például már a következő nap este megkapták olvasóink. Kitűnően dolgozott a nyomdászok, az orvosok technikai műhelye és a Fuchs Lorenz műszaki csoport, mely saját tájékoztató kőnyomatost adott ki „A világ Hitler el len” címmel. Minden többi munkát magam végeztem, hogy kíméljem a kereteket. Arra az esetre, ha elesnék, helyettest képeztünk ki. Amikor letartóztattak munkába kezdett és máig is dolgozik. Honza Zikát 1942. május 27- én fogták el. Itt ismét sze rencsétlen véletlen játszott közbe. A Heydrich elleni me rényletet követő éjszakán történt ez, amikor a megszállók egész gépezete üzemben volt, hogy hatalmas razziákkal ku tassa át Prága egész területét. Behatoltak abba a sztreso- vicei lakásba is, ahol Zika megbújt. Papírjai rendben vol tak és valószínűleg elkerülte volna az igazoltatók gyanú ját. Ám nem akart veszélyeztetni egy derék családot cs a harmadik emeletről az ablakon át szökést kísérelt meg a másodikra, Útközben megcsúszott és súlyos gerincsérüléssel szállították a rabkórházba. Egyáltalán nem tudták, kit kaptak kezükbe. Csupán tizennyolc nappal később, fény képékkel való összevetés alapján állaptották meg kilétét és a haldoklót kihallgatásra vitték a Petschek-paíotába. Ott láttam utoljára, amikor felhívtak, hogy szembesítsenek ve le. Kezet adtunk egymásnak, kedves széles mosolyával rámköszöntött. — Jó egészséget, Gyula! Ez volt minden, amit hallottak tőle. Többet ugyanis nem beszélt. Néhány arcára mért ütés után eszméletét vesztette és néhány óra múlva meghalt. Letartóztatásáról már május 29-én tudtam. A csápok kitűnően dolgoztak. Segítségükkel egyeztem meg vele to vábbi fellépésem felől, amit később utólag jóváhagyott Hon za Cserny is. Ez volt utolsó közös határozatunk. Csernyit 1942 nyarán fogták el. Ez már nem volt véletlen, hanem összekötőjének durva fegyelmezetlenségei. Ez az ösz- szekötő ugyanis nem viselkedett úgy, ahogyan egy vezető tisztséget betöltő emberhez illett volna. Néhány órai kihall gatás — természetesen meglehetősen kemény kihallga tás —- után (de mi mást várhatott volna?) pánik vett rajta erőt és megadta a lakást, melyben Csernyvel találkozni szokott. Innét azután a nyom Honzához vezetett, aki néhány nap múlva így a Gestapo kezére került. Mihelyt behozták azonnal szembesítettek vele. — Ismered? — Nem ismerem. A két válasz egyöntetű volt. Cserny teljesen megtagadta a vallomástételt. Régi sebesülése megóvta a hosszú kínzás tól. Gyorsan eszméletét vesztette. Mielőtt második kihall gatásra kerüli volna sor, már pontosan tájékoztatták és ahhoz is tartotta magát. A fogság nem változtatta meg. Friss, víg, becsületes ma, radt. így távlatot mutatott másoknak is, amikor előtte már csak a halál távlata maradt. Mindig számítottunk a halálra, Tudtuk, ha a Gestapo kezébe kerülünk, ez a véget jelenti. És eszerint cselekedtünk itt is. Az én játékom is közeledik befejezése felé. Ezt már nem írtam meg. Ezt már nem ismerem. Ez már nem játék. Ez az élet. Ami most történni fog, annak már nem lesz nézője. A függöny legördül. Szerettelek titeket emberek. Legyetek éberekl 1943. június 9. JuIIus Fucsík.
