Fáklya, 1951 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 4. szám - B. Kuznyecov: Frédéric J. Curie a nemzetközi Sztálin-békedíjjal kitüntetett tudós és békeharcos
Frédéric J. Curie a nemzetközi Sztáiin-békedíjjal kitüntetett riidós és békeharcos B. Kuznyecov cikkéből Frédéric Joliot Curie, a Béke Világtanács elnöke, korunk egyik legkiválóbb atomkutatója, aki jól látta, milyen vészthozó következmények kel jár, ha a természet erőit az imperialista rab lólovagok kerítik hatalmukba és ugyanakkor tudja, hogy a népek célja a tudomány békés fel- használása, az atomháború megakadályozása. Ez a népével egy életet élő tudós a dolgozó nép vá gyait testesíti meg és juttatja kifejezésre. John Bernal, ismert angol fizikus és közéleti szerep lő a londoni egyetem professzora mondotta róla, hogy a kor feladatainak magaslatán áll, „részben szellemi és erkölcsi nagysága miatt, de főleg azért, mert a nép fia volt és az is marad“' Joliot-Curie valóban a francia nép fia, a francia nép életörömét, éleselműségét, logikus gondolkodását és legjobb forradalmi hagyomá nyait személyesíti meg. Apja communard volt. És a communard fia baráti kapcsolatot tart fenn a párisi proletárokkal és a bretagnei halászok kal Aki csak találkozott Joliot Curievel a ten gerparti Arcouest faluban, ahol a nyarat tölti, aki látta élénken beszélgetve a halászokkal, meggyőződhetett, hogy ezeknek a vidám és bá tor embereknek gondolatai, érzései közösek. Amikor Joliot-Curie az amerikai agresszió ve szélyéről, a marshallizált Franciaország dolgo zóinak nehéz életéről beszél, száz és száz egy szerű emberre gondol, akiket személyesen is mer, a drágaság, az adók, és a munkanélkü liség karmai közt vergődő vasmunkásokra, gép kocsivezetőkre, rakodómunkásokra, kistisztvise lőkre, tengerészekre, kertészekre, szőlőterme lőkre. De ugyaniakkor Franciaország legnagyobb és a világ egyik legkiválóbb fizikusa látja a hala dás és jólét lehetőségeit. ,,A tudomány, — je lentette ki ismételten Joliot Curie, — betegsé geket szüntethet meg, gépesítheti és így meg könnyítheti a munkát, sok millió életet menthet meg és az emberi létet észszerűvé, derűssé és boldoggá teheti“. 1950 elején Bombayban felszólalt egy nép gyűlésen, amelyen hatvanezer ember vett részt. A nemzetköziség szellemétől áthatott igazi ha zafi nagyszerű beszédet mondott. A párizsi munkákhoz és a bretagnei halászokhoz fűződő szoros kapcsolata lehetővé tette számára, hogy átérezze a világ minden egyszerű emberének szenvedéseit és reményeit. Ez olyan ellenállha tatlan meggyőző erőt kölcsönzött szavainak, hogy könnyen megtalálta az utat az indiaiak szivéhez. Joliot-Curie a tudományról beszélt. „A Szovjetunió példája, — mondotta, — bizo nyítja, hogy az élethez a gyakorlathoz alkalma zott tudomány üdvös eredményekhez vezet, le győzi a betegségeket, feltárja a tüdővész és a rák megsemmisítéséhez vezető utat. A kapita lista országokban szűkmarkúén támogatják a tudományt, ha az emberek javát és nem az em berek megsemmisítését szolgálja“. A tuberkuló zisról és a rákról szálva Joliot-Curie ezekkel a szavakkal fordult hallgatóihoz:' — És tudják-e, hogy abból az összegből, amibe egy csatahajó kerül, tíz hatalmas tudo mányos kutatóintézetet lehetne építeni az em beriség e csapásai elleni küzdelemre és még ar ra is jutna, hogy egy teljes évszázadon keresz tül fedezzék ezeknek az intézeteknek fenntartá si költségeit? Ilyen egyszerű, világos és meggyőző hason lattal csak az élhet, aki arra törekszik, hogy a tudományt az emberiség érdekében használják fel és egész leikével gyűlöli a béke ellenségeit. Joliot-Curie szavaiból érezzük, mennyire gyű löli ezeket az amerikai csatahajókat,amelyeknek ágyúi ma halált szórnak Koreára, építési költ ségük pedig elszívja az anyagi forrásokat az ok tatás és az egészségvédelem elől, a betegeket gyötrelmes halódásra ité5» növeli a gyermekha- halandóságot, éhségre kárhoztatja az európai és amerikai emberek millióit. A nagy tudós külső megnyilvánulásai össz hangban vannak belső tulajdonságaival. Látjuk családja körében, kis unokájával a térdén. Lát juk, amint könnyű, biztos léptekkel halad a Collége de Francé felé, látjuk a békegyűlése ken, vagy valamelyik párizsi kerületi értekez leten az elnöki székben. Joliot-Curie a kísérle tező finom, érzékeny "kezével olys&i pontos moz-
