Fáklya, 1951 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 4. szám - Ozsvald Árpád: Csak egyszerű szavakkal… - Ozsvald Árpád: Víg szüret
mer nemzetiségi és faji különbséget és a „ma gyar kulák“ nem azért ellenségünk, mert ma gyar, hanem mert osztályellenségünk. Márpe dig az osztályellenségünk, a kulák, lehet az magyar vagy szlovák, cseh vagy bármilyen más nemzetiségű, az ellenségünk, a dolgozó nép el lensége és annak is fogjuk tekinteni mindenkor. Nem szabad, hogy a dolgozó parasztokat meg tévesszék és félrevezessék az osztályellenség nemzetiségi siralmai, amelyek teljesen alapta lanok, rosszszándékúak és csak arra irányul nak, hogy a dolgozó nép összefogását, a mun kás-paraszt szövetséget, a szocializmus építé sét gátolják, akadályokat gördítsenek eléje, hogy a dolgozók sorait megbontsák, hogy a dolgozók soraiban a maguk javára és a dolgo zó nép rovására, kárára, bomlást idézzenek elő. Alapjában véve ez a helyzet a falun való osztályharcban. A szocializmus építésében elért sikereink egyre nagyobbak, a dolgozó nép jö vőjének biztosítása egyre szilárdabb és ennek természetes következménye, hogy sikereinkkel, a munkásosztály és a dolgozó parasztság hely zetének megszilárdulásával, nő az osztályellen ség ellenállása is. Sokakat megtéveszt, a reak ció pedig egyenesen hireszteli, hogy az osztály- ellenségnek ez az egyre növekvő és egyre el- keseredetebbé váló ellenállása a népi demokrá cia erejének meggyengülését, a tőkéseknek, a falusi kulákságnak a dolgozó nép fölé való ke- rekedését jelenti. Ez pedig nem így van, ép pen ellenkezőleg van. Nem így van, mert mint Sztálin elvtárs mondja: „. . . ha ők, a tőkések ellenállnak, ez még korántsem jelenti azt, hogy erősebbek lettek mint mi. Éppen ellenkezőleg- A letűnő osztá lyok nem azért fejtenek ki ellenállást, mert erősebbek lettek mint mi, hanem azért, mert a szocializmus gyorsabban növekszik, mint ők és ők gyengébbé válnak, mint mi. És éppen azért, mert gyengébbé válnak, érzik, hogy utol só napjaik közelednek és kénytelenek minden erővel, minden eszközzel ellenállni.“ (Sztálin müvei, 12. kötet, 42. oldal.) A dolgozó népnek a tőkés osztály utolsó maradványai, a falusi kulákság feletti győzel méhez nem fér kétség. És hogy dolgozó pa rasztságunk sikeresen vívja meg ezt a harcot, ahhoz forradalmi éberségre, ideológiai színvo nalának állandó emelésére van szükség, hogy mindenkor és minden helyzetben felismerje az osztályellenség igazi arcát és ne csak si keresen tudja kivédeni annak támadásait, ha nem biztosan, megsemmisítő csapásokkal tud jon támadni. Ozsvald Árpád rZ> K^Sak egyszerű szavakkal . . . Csak egyszerű szavakkal beszélek, ahogy beszélgetnek a parasztok ha a földekről hazatérnek. Csak egyszerű rímeket faragok, Amit mindenki megérthet. Egyszerű szavakkal üzenek, a szél hátán küldöm hangomat: — hogy hol dolgozol, az egyre megy csak rendesen végezd dolgodat. Elmondom egyszerű szavakkal, hogy milyen szép a mi életünk. Megbirkózunk minden feladattal és magasba száll az énekünk. O tg szűrei A dombról látni a ta,rka völgyet a két kis folyót, mely lágyan kanyarog Az országúinak fehér kőtestét, ahogy a napfényben sápadtan ragyog Ott egy híd. Tómolabb villanyoszlopok. Az úton szekér megy, utána por száll. Itt a dombon már érett a szöllő, mellettem dalolva szüretel egy leány. Vig szüret ez. Bő termést hozott az Ősz A tőkén teltszemű, súlyos fürtök ringnak mint a lányokon a szoknya. A gazdiasszony meg-meg nézi az üstöt, amiből már magasra száll a gőz: készül az illatos jóízű ebéd. A kis kölyök — bár fülig maszatos — szürcsölgeti a szöllő édes levét. Az „úri“ szöllőnek is van gazdája: akik kapáltak ingyen, pár éve már, most övék a haszon: a sok robot ára. Felettük ezüstös ökörnyál száll.
