Nagy Béla: FTC napló különkiadás 1980. Tempó magyarok! Válogatott mérkőzések - válogatott történetek 1931-1949 (Budapest, 1980)

,,A magyar csapat a legnehezebb idei mérkőzését vívta Belgrádban. Aki látta a mérkőzést, nem fukarkodik a dicsérettel, mert ezt a találkozót a nagyszerűen játszó jugoszlávok ellen megúszni — óriási teljesítmény volt! A döntetlen eredmény igazságos, bár meg kell jegyeznünk, hogy inkább ránk nézve hízelgő.'’

1S47. május 4., Budapest, Üllői út

MAGYARORSZÁG-AUSZTRIA 5:2

Góllövő: Szusza 2, Egresi, Puskás, Bortoli — öngól.

Horváth (Szolnok) — Rudas (FTC), Szűcs (Újpest), Balogh (Újpest) — Nagymarosi (Újpest), Lakat (FTC) — Egresi (Újpest), Szusza (Újpest), Zsengellér (Újpest), Puskás (Kispest), Patkóié (Újpest).

A mérkőzés kedves ünnepséggel kezdődött. Hajós Alfréd, az első magyar—osztrák mérkőzés résztvevője, a magyar labdarúgás félévszázados jubileuma alkalmából ünnepélyes kezdőrúgással indította el a labdát... Az ünneplés az első félidő 12. percében is folytatódott, hiszen ekkor már 2:0- ra vezetett válogatottunk. Az örömujjongásba azonban sikolyok is vegyültek. A B-lelátó és a Springer szobor közötti állóhelyen lévők rázuhantak az alattuk ülő korzóülés közönségére. Néhányon bizony alaposan megsérültek. De ha csak ennyi történt volna ... A II. félidő 6. percében az elsőnél sokkal nagyobb szerencsétlenség következett be az állóhelynek a város felöli kanyarjában.

,,A lelátóról csak azt lehetett látni, hogy megmozdul a hatalmas embererdő az állóhely teniszpálya felőli sarkában és lefelé zuhan. Két perccel később már a tett helyszínén voltunk és így közelről még borzalmasabb volt a látvány. Mintegy 8 méter szélességben szakadt be a magas betonoszlopokra helyezett padlózat. A deszka- és oszlopdarabok közül véres ruhában, jajgatva másztak elő azok, akik járni tudtak.

A helyszínre siető rendőrök, mentők és tűzoltók a romok alól húzgálták ki a sebesülteket. Mintegy 200 ember zuhanhatott a mélybe, közel másfél emelet magasságból. A romok alól kimentetteket a teniszpálya szélén a gyepre fektették le. Perceken belül nagy szirénázással tíz mentőautó érkezik, továbbá teher- és személyautókat is igénybe vesznek a sebesültek elszállítására.

Az egyik szerencsés menekült a következőket mondja a lelátó leszakadásáról:

— Nagyon sokan voltunk bepréselve abba a szerencsétlen sarokba. Egyszerre csak azt éreztem, hogy megindult alattam a föld, illetve a deszkapalló és egymáshoz verődve, szörnyű sikoltozás közben zuhantunk lefelé. Nekem még szerencsém volt, de az a nő, akire zuhanás közben ráestem a combját törte.

A mérkőzés a szerencsétlenség ellenére pár perces szünet után folytatódott. Szusza így nyilatkozott a mérkőzés után:

— Rettenetes érzés vett erőt rajtunk, jómagam hosszú ideig szinte önkívületi állapotban lézengtem a pályán. Még Pawuza, az osztrák hátvéd is sírt az események hatása alatt.

A játék folyt, de a hangszórón keresztül állandóan kérték a mérkőzésen lévő orvosokat a baleset színhelyére.

Sajnos, ez a mérkőzés nem az öt magyar gól, hanem a tragikus szerencsétlenség miatt vált emlékezetessé . . .

64