Nagy Béla: FTC napló különkiadás 1980. Tempó magyarok! Válogatott mérkőzések - válogatott történetek 1901-1931 (Budapest, 1980)
bahnhof megpillantása vetett csak véget a csatársor kórusának. Sok Bécs- ben lakó magyar várta már izgatottan a játékosokat." A mérkőzés előtt: „Elszomorító kép tárult szemeink elé. Víz alatt az egész pálya. Úgy látszott, lehetetlenség megtartani a mérkőzést. Csak 10 perccel öt óra előtt kezdett tisztulni az ég. Már elmúlt öt óra, amikor a piros dresszes magyar csapat a pályára lépett. Hangos hurrázás és zászlólengés fogadta. Fényképezés után egy kapun trenírozott a csapat, majd mikor az osztrákok is a pályára léptek, a félvonalra mentek és-részt vettek Studnicka ünneplésében. A jeles center huszonötödször játszott Ausztria színeiben! A négy magyar gól: „A magyar csapat alkalmazkodott jobban a pályához, óriási energiával startoltak az előreadott labdákra. A 25. percben Pataki szöktette Weiszt, ez Tóthoz centerez, aki kapásból a jobb sarokba rúgja a labdát." 1:0-ás félidő után Studnicka egyenlített, majd a 25. percben ismét megszerezte a vezetést a magyar csapat: „Biró a Kaltenbrunnertől ököllel kiütött labdát huszonöt méterről középmagas, remek lövéssel kapásból a gólba küldi." Ezután két Pataki-gól következett — két perc alatt! A 30. percben közelről egy jó átadást vágott a kapuba, majd a 31. percben „Borbás centerez, Schlosser átlépi a labdát, mire a kitűnő pozícióba helyezkedett Pataki gólt lő — 4:1!” A kritika egyébként Patakiról megállapította: „Ilyen körülmények között nem brillírozhatott. Dicsérő szavak helyett csak annyit, hogy nála jobb magyar középcsatárunk nincs és nem is volt soha.” A csapat három kiemelkedő játékosáról ezt írták: „Bródy — kitett magáért. A nehéz sár ellenére fényesen oldotta meg feladatát és labdakezelésben épp úgy, mint a leadásban és passzolásban kitűnő volt. Partnere, Blum a csapat legjobb embere volt. Kitűnő labdatechnikájával és ésszerű helyezkedésével mindenkinek osztatlan elismerését érdemelte ki. Zsák bril- liáns volt, igazi reprezentatív kapus, akit a kapu előtti pocsolya sem irritált. Ezúttal azonban a szerencse is melléje szegődött." (A kabalababa időben megérkezett...) Befejezésül idézzük a mérkőzés záró jelenetéről írt mondatokat: „A match végén a pályára tódult a magyar közönség, s egyszerre száz apró zászló emelkedett a csapat feje fölé. Zsákot és Schlossert vállára emelte a sokaság és a következő pillanatban már mindkettőnek a kezében ott lobogott az apró nemzeti zászló. A magyar csapat játékától fellelkesült tömeg pedig tapsolni kezdett.. .” 1913. május 18., Budapest, Üllői út MAGYARORSZÁG—SVÉDORSZÁG 2:0 Góllövő: Pataki, Schlosser. Zsák (33 FC) — Rumbold (FTC), Payer (FTC) — Biró (MTK), Szury (BAK), Blum (FTC) — Weisz (FTC), Bodnár (MAC), Pataki (FTC), Schlosser (FTC), Borbás (FTC). A 83. percig 0:0-ra állt a mérkőzés! A következő percben „Borbás pasz- szát Schlosser kapásból lövi, de falsos labdája Berg hátáról lecsúszva Patakihoz kerül, aki éles lövéssel megszerzi az első gólt." A befejezés előtt egy perccel Schlosser egyedül tört kapura és nem hibázott. A már-már kudarcot jelentő döntetlenből így lett 2:0-ás győzelem. 28
