Nagy Béla: FTC napló 1978-1979

20. Nemzetközi jégkorong-mérkő­zés Ausztriában: Kapfen- berg-Ferencváros 16-2! Az utóbbi évek egyik legna­gyobb gólarányú veresége! SZEPTEMBER SZEPTEMBER 21. Majd mindenkinek az ősz el­ső napja jut erről eszébe. Pedig 1978. szeptember 21-e néhány sportbarátommal együtt más esemény miatt lesz örökké felejthetetlen szá­momra. Önök ezen a napon úgy, este 6 óra körül hazatér­tek a munkából, talán sokan a napi fáradtságot azonnal egy kényelmes fotelben félig már ki is heverték. Az Ollői úton azonban ezek­ben az órákban tetőfokára hágott az izgalom. Nem, nem volt kapkodás, néhány ember csak lenyomott egy-egy gom­bot, s pár perc múlva ki­gyulladtak a fények. Fényár­ban úszott az üllői úti sta­dion. A gyepen pedig az ese­ményhez illően szokatlan, té­tova mozdulatokkal megje­lentek a zöld-fehér mezes labdarúgók. Edzés villany­fénynél — saját pályán - a klub történetében először! Nem érezhették ennek jelen­tőségét a többségében ifjú labdarúgók, akik ekkor pá­lyára léptek. Valahogy ma már minden, ez is olyan ter­mészetes. Nekem mégis olyan felemelő volt ez az est. Mondták már, hogy mindent „krónikás szemmel" nézek. Van benne valami, de ez az esti fény mégis más, több volt ennél. Láttam az idős hetven éven felüli Varga bácsit, az egyik ősszurkolót könnyezni, láttam a negyedszázada klubunknál dolgozó buszsofőrt, a sok mindent átélt Medgyesi La­jost meghatódni, az egyesü­let elnökhelyettesét, Hargitai Károlyt, amint oldalán lányá­val boldogan tekintett a fénycsóvák „tüzébe”. Ott állt a lámpák nappali világánál Elek Gyula, a kézilabdások mestere, s nem tudta mire legyen büszkébb, a fényár­ra, vagy kisfiára, Cabira, aki, mint láttam, minden kapu mögé lőtt labdán „rajta volt". Pozsonyi Lajos fotósunk a régi-régi idők válogatott 25

Next

/
Thumbnails
Contents