Nagy Béla: FTC napló 1978-1979
Ai „örökifjú“ Fenyvesi dr. gólja az egyik öregfiú- mérkőzésen Pogány gólja a Tatabánya elleni „fesztiválról" A kupa az Üllői úton maradt I Vigh, Horváth K., Néder, Tóth, Schuszter, Rozinái A Budapest Kupa-, majd később országos bajnok FTC ifi csapata: Józsa, Bősz, Tóth, Hegyi, Horváth R., Szlávik, Rozinái, Vincze Géza edző Szolnoki, Horváth K., Váradi, Vigh, Néder, Schuszter, Szöllősi. A képről az ifj. válogatott Koch hiányzik Akik a tartalékcsapatban játszottak: Szokolai, Kalapos, Körmendi, Hegedűs, Rózsa edző, Tepszics, Pál, Sas, Megyesi, Gallai gyúró. Mészöly, Esterházy, Csider, Rubold, Erdővégi JÚNIUS 21. üllői út: FTC—Tatabánya 5-1. MNK. G.: Pogány 2, Nyilasi, Pusztai, Magyar. Zsiborás - Martos, Bálint, Rab, Vépi - Takács, Ebedli, Magyar - Pusztai, Nyilasi. Pogány. Cs.: Mészöly. Félelmetes rohamokkal kezdett a Fradi, a vendégek szinte a félpályáig sem jutottak. A zöld-fehérek már az 5. percben megszerezték a vezetést! Pusztai középre fejelt labdáját Nyilasi csúsztatta a hálóba, 1-0! Tíz perc múlva Magyar óriási kapufát lőtt, majd ismét ferencvárosi gól következett: ezúttal is Pusztai adta be a labdát, Ebedli egyből visszajátszotta és Pusztai a hálóba vágta. A 26. percben Pogány nagyszerű szóló végén látványos góllal már 3-0-ra alakította az eredményt! A félidei 3-1- es vezetés után a döntőbejutást jelentő gól nehezen született meg. A 75. percben Nyilasi lövését Csepecz kiütötte, a szemfüles Magyar azonban ott termett és 8 méterről, a bal alsó sarokba vágta a labdát, 4-1! Az utolsó előtti percben Pusztai húzott el a jobb szélen, az alapvonalról középre gurított és a remek ütemben érkező Pogány öt méterről egyből az üres kapu bal oldalába továbbított, 5-11 Hallatlanul izgalmas, jó iramú, időnként magas színvonalú volt a mérkőzés. Nem csoda tehát, hogy a döntőbe jutás tényén túl, ezt a látványos, nagyszerű csatárjátékot is vastapssal jutalmazta a közel 10 ezer főnyi közönség. Ezt a lelkes, önfeledt teljesítményt várták a szurkolók a tavasz többi mérkőzésein is, és most, hogy végre megkapták, örömük nem ismert határt. Percek alatt százak lepték el a játékteret és éljenezve, játékosainkat átölelve kísérték a kedvenceket a klubházig. A hangosbemondón keresztül pedig mindenki hallhatta a kedves meghívást: „Köszönjük szurkolóink buzdítását, s várjuk Önöket a szombati MNK-döntőre is. Viszontlátásra a Népstadionban l” * + * Ifjúsági labdarúgóink az elő- mérkőzésen okos és időnként szép játékkal biztosan győzték le a Vasast. Budapesti Ifjúsági Kupa-döntő: FTC-Vasas 3-2! A zöld-fehér fiatalok 1-0-ás félidei vezetés után nagyszerűen kezdték a második játékrészt és hamarosan 3-0 volt az eredményi A Vasas az utolsó percben lőtt szabadrúgás góllal ugyan „szorossá” tette az eredményt, de a Fradi fiatalok kupagyőzelmét ez már nem veszélyeztette. A döntőn Schuszter (egyébként a mezőny legjobbja volt!) Horváth K. és Hegyi szerezték a gólokat. Az FTC ezzel a győzelmével harmadszor nyerte el a Budapest Ifjúsági Kupát. Először mindjárt az alapítás évében 1963-ban, majd 1978- ban és végül 1979-ben. ♦ * + Vízilabda ifjúsági csapatunk is remekelt: megnyerték az Országos Ifjúsági Kupát! A döntő körmérkőzésein ez a gárda szerepelt: Faludi, Buj- ka, Nádházi, Varga, Győri József, Győri János, Rusz, Molnár, Szatmári, Kiss, Pálinkás. Edző: Goór István. JÚNIUS 23. MNK-döntő a Népstadionban: Rába ETO-FTC 1-0. Zsiborás - Martos, Bálint, Rab, Vépi - Takács, Ebedli, Magyar - Pusztai, Nyilasi, Pogány. Cs.: Mészöly, Koch. A mérkőzés ünnepi hangulatban - játékosok, edzők bemutatásával — kezdődött, és főleg az FTC-nek a Tatabánya elleni sziporkázó játéka miatt nagy várakozás előzte meg. A mérkőzést a helyszínen igaz csak 5-6 ezer néző tekintette meg, de a TV jóvoltából az egész ország látta, így talán felesleges az alacsony színvonalú döntő időnként elképesztő mozzanatait felidézni és szurkolóinknak ismételten szomorúságot okozni. Mert a szurkolók elkeseredettsége a döntő után minden képzeletet felülmúlt. Még arról az alapvető sportszerűségről is megfeledkeztek, hogy a kupagyőztes ETO-t a trófea átadásának pillanatában, ha csak egy percig is megtapsolják. Tüntető füttykoncert zárta a számunkra szomorú végű MNK-döntőt. Úgy gondolom nem a 2. hely fájt a szurkolóknak, hanem ahogyan második lett az FTC. Az elmúlt hónapokban sorra születtek más csapatsport- ágakban is az „ezüstök", mégsem tudott senki a győzelem elmaradásáért szemrehányást tenni. Emlékezzünk csak: vízilabdásaink, tekéző- ink férfi és női kézilabdázóink a különféle nemzetközi és hazai kupákban az utolsó pillanatokig versenyben voltak, küzdöttek és majd mindig a maximumot nyújtották. Valami miatt ez mindig kevésnek bizonyult. Vagy jobb volt az ellenfél, vagy súlyos játékvezetői tévedések történtek. De a csapatok megtették kötelességüket, úgy hagyták el vesztesként a küzdőteret. Labdarúgóink - és sajnos ezt milliók látták - a döntőn tudásukból és lelkesedésükből is csak morzsákat adtak. Es minimális teljesítménnyel ma már semmit nem lehet nyerni. Veszíteni annál többet! Nem, nem csak kupáról és bajnokságról van szó. A szurkolói szeretetről! Azt elveszíteni, amely éppen a Ferencvárosnak éltető eleme volt, azt a rajongást, amely a szurkolók részéről nyolc évtizeden át megnyilvánult. A 80 éves jubileumra szebb ajándékot érdemelt volna az egyesület és egyre csökkenő, de lelkes szurkolótábora. Ezt a könyvet is hálásabb lett volna befejezni egy szép kupasikerrel, ferencvárosi győzelemmel. Bármennyire is szeretném, nem tehetem, hiszen az FTC történetét a sportolók, közülük is elsősorban a labdarúgók által elért eredmények alkotják. Az FTC történetét így együtt írjuk, vezetők, sportolók és szurkolók. Talán jövőre szebb lesz a történet vége ... 105
