Nagy Béla: FTC napló különkiadása. Az FTC válogatott labdarúgói 1902. október 12.-1977. október 12.
Évtizedes sikerek
Kilenc játékosunk kapott helyet a magyar válogatottban! Annak ellenére, hogy jó formában voltak a játékosok, sokan bírálták a válogató bizottságot ezért az addig példa nélküli összeállításért. íme egy részlet az egyik kommentárból: ,,A magyar válogatott csapat összeállításának nyilvánosságra jutása az első pillanatban különös hatást gyakorolt a közvéleményre. Valóságos megdöbbenést váltott ki a hír, hogy kilenc ferencvárosi játékos került be az egész magyar futballsport képviseletére hivatott válogatott csapatba. Hát helyes és igaz legyen az, hogy csak két olyan magyar játékos van széles ez országban, aki az FTC-én kívül érdemes volna a válogatott címerre? Nem azt a kérdést vetette fel elsősorban a kritika, hogy lehet-e jobb csapatot összeállítani, hanem hogy összeegyeztethető-e a válogatás elvével, a nemzeti küzdelem egész természetével, hogy e feladat jóformán teljesen egy klubcsapatra bízassák. Lett volna elég helyre egyenértékű más játékos és nem kellett volna arra vállalkozni, hogy egy klubcsapatot tenni ki annak a dicsőségnek osztólyrészesévé, ami jogosan csak az egész nemzetet illeti meg.” Ilyen viták láttak napvilágot a kilenc FTC válogatott szereplése kapcsán. Az utazásról, a mérkőzésről a Sporthírlap tudósítása alapján számolunk be. „Szombaton délután két órakor indult el bécsi útjára a magyar csapat lelkesen, jókedvűen, magabízón. A vonaton rögtön feltűnt, hogy ezúttal nagyon sok sportember kíséri fel a csapatot, különösen az FTC táborából. Csak úgy hemzsegett a Daróczy állomásfőnök előzékenységéből átengedett külön kocsikban a zöld-fehér motívum, a nyakkendőtől kezdve a zöldszínű harisnyáig. Még a népszerű öreg Rumbold bácsi is elhatározta magát arra, hogy életében először szövetségi csapatot elkísérjen. Ezúttal azonban inkább a klubja csapatát... Érsekújváron nagy riadalom verte fel a kocsi csendjét. Zsák kiáltott kétségbeesetten. Tépte a haját, mert otthonhagyta a talizmánját, egy babát, amelyet minden meccsre magával vitt eddig. Egy perc múlva már ment a sürgöny Budapestre Spitz Dezsőhöz a 33-asok népszerű középcsatárához, ezzel a szöveggel: Szerencse babámat otthon felejtettem. Azonnal hozd el, különben nem védek! Weisz, Tóth, Schlosser és Pataki egy fülkében ültek Gannon kondíció trénerrel. Nótákat dúdolgattak, Tóth szájharmonikán kísérte őket. A Staat- banhof megpillantása vetett csak véget a csatársor kórusának. Sok Bécs- ben lakó magyar várta már izgatottan a játékosokat.” A mérkőzés előtt: „Elszomorító kép tárult szemeink elé. Víz alatt volt az egész pálya. Úgy látszott lehetetlenség megtartani a mérkőzést. Csak 10 perccel öt óra előtt kezdett tisztulni az ég. Már elmúlt öt óra amikor a piros dresszes magyar csapat a pályára lépett. Hangos hurrázás és zászlólengetés fogadta. Fényképezés után egykapun trenírozott a csapat, majd mikor az osztrákok is a pályára léptek, a félvonalra mentek és részt vettek Studnicka ünneplésében. A jeles center huszonötödször játszott Ausztria színeiben! A négy magyar gól: „A magyar csapat alkalmazkodott jobban a pályához, óriási energiával startoltak az előreadott labdákra. A 25. percben Pataki szöktette Weiszt, ez Tóthoz centerez, aki kapásból a jobb sarokba rúgja a labdát.” 101
