Nagy Béla: FTC napló 1969-1971, 1972-1974

Már hetekkel az utazás előtt, Pénzes György edző fiúk ellen játszatta a csapat tagjait — így a lányok fel­gyorsultak, ütéseik keményebbé váltak. És ami döntő módon befolyásolta a mérkőzés alakulását, sikerült nem csak az összeállítást jól eltalálni, hanem a helye­ket is. Poór Évát tette Pénzes edző a második helyre, aki a jugoszláv válogatott Jeler ellen az első játszmá­ban simán, a másodikban pedig végig vezetve nyert. Úgy gondolom, itt ekkor következett a mérkőzés döntő fordulata. (FTC—O. Ljubljana 5 : 0 Szendy 2, Jurikné 2, Poór) MÁRCIUS 22. Szarajevó: FTC—Zseljezsnyicsar 2 : 1 UEFA KUPA G: Kü, Branikovits Géczi—Novák, Páncsics, Megyesi—Vépi, Bálint—Füsi, Branikovits, Albert, Kü, Rákosi A hazaiak a 28. percben vezetést szereztek, de Kü egy perc múlva egyenlített! Füsi beadását akrobata mozdulattal, előrevetődve lőtte a hálóba, 1:1! Szü­net után a Ferencváros átvette a játék irányítását és sokkal jobban játszott mint a hazai együttes. A 60. percben egy villámgyors támadás után megszerezte a Fradi a vezetést. Novák az FTC térfelének közepéről jó átadással indította Füsit, a szélső néhány métert vezette a labdát, majd nagyszerűen adott be, és a tá­madással együtt futó Branikovits 12 m-ről bombafe­jest küldött a bal felső sarokba, 2 : 1! A 89. percben Albert eldönthette volna a továbbjutás sorsát. Bra­nikovits jól futott el a bal oldalon, középre gurított, de a kapu torkában Albert átlépte a labdát, és ezzel odalett a helyzet. Mérkőzéslabda volt! A rendes já­tékidő jugoszláv támadással ért véget, és következett a kétszer 15 perces hosszabbítás! A 100. percben Szprecsó fejesét a léc alól ütötte ki Géczi. Négy perc­cel később gólt rúgott a Ferencváros. Branikovits a bal oldalon elfutott, úgy csinált mintha beadná a labdát, Janjus kimozdult, de az FTC játékosa a rövid sarok felé rúgta a labdát, s a visszavetődő kapus már csak beljebb tudta azt segíteni. Szó sem lehetett les­ről, de nagy meglepetésre Gonella szabadrúgást ru- gatott kifelé! így a hosszabbítás nem hozott eredményt, tizen­egyesek következtek. Novák és Páncsics értékesítette az első két tizenegyesünket, tehát 2 : 2-re állt a pár­baj, Jankovics mellérúgta, így a mieinken múlt a to­vábbjutás. Branikovits, Megyesi és Kü berúgták a bün­tetőket. Tehát a büntetőpárbaj 5 : 4-es ferencvárosi győzelemmel ért véget! És ezzel az UEFA KUPA legjobb négy csapata közé került a Ferencváros! A kö­zönség elismeréssel tapsolta a boldogan összeölelke­ző zöld—fehér játékosokat. Szurkoltak Csanádi Fe­renc edzőnek, hogy szerencsésen érjen földet, miután játékosai többször is a magasba dobták . . . * * * Részlet a Népsportban megjelent „Még egyszer a tizenegyesekről" című cikkből: A rugóverseny végeredménye köztudott. Apróbb részletek azonban tisztázatlanok maradtak. Ezért kerestük meg az ötödik büntető végrehajtóját, Kü Lajost, s kezdtük faggatni: meséljen az izgalmas per­cekről: — Nincs ebben semmi rendkívüli — kezdte. — Be­varrtuk szép sorjába a labdát a kapu két sarkába, és kész. — Na de csak volt valami haditerv. Vagy ilyesmi. Hogy ki kezdi, ki rúgja a másodikat, harmadikat? — Az az igazság, hogy meglehetősen gyorsan és sportén zajlottak le az események. Az már nyilvános­ságot látott, hogy a három „bátor ember", Novák, Páncsics és Branikovits mindjárt elvállalta. — Én meg azt mondtam, ha nincs más jelentkező, akkor én is beszállok a buliba. — Úgy, hogy kikötötte: az utolsót rúgja? — Áh, dehogy. Csak így jött ki a lépés. Az elsőt Dezső intézte el. Nekifutott, erre a kapus majd ki­döntötte a bal kapufát. Pedig a labda a másik oldalon gurult. Szép komótosan. Aztán következett a Miki,ő is a jobb sarokba lőtt. Brani úgyszintén. A portás már kezdte megszokni, hogy minden lövés a jobb oldalra megy, mire Megyesi Pista kizökkentette őt az egyhan­gúságból. Ő a bal oldalra lőtte. És éppen akkor, ami­kor a kapus először repült el jobbra. — Aztán jött Kü Lajos . . . — Jöttem én is és én is jobbra rúgtam. — Nem volt ideges? — Nem. — És amikor elvállalta? — Akkor sem. Egyszerűen oda kell állni, és nem sokat teketóriázni. — Nem gondolt arra, hogy mi lesz, ha kihagyja? — De igen. Tudtam, hogy kezdjük elejéről a dol­got, hiszen Jankovics is hibázott. — Nem tartott attól, hogy a cserekapus tizenegyes specialista? — Őszinte legyek? Én nem is figyeltem az arcára: észre sem vettem, hogy cserekapus áll velem szem­ben . . . — Hány tizenegyest rúgott már a mérkőzéseken? — Eddig százszázalékos vagyok. Tudniillik ez volt az első . . . MÁRCIUS 29. Az OKISZ Kupa mérkőzések során az FTC női kézi­labdacsapata sorra aratta győzelmeit. (Litván vál. 11:7, Vointa 5 : 4, Start Bratislava 8 : 5) A torna fénypontja az FTC—Bp. Spartacus mérkőzés volt. Mindkét csapat pontveszteség nélkül állt, tehát ez a találkozó jelentette a torna döntőjét. A mérkőzés sorsa öt perc alatt eldőlt. A mieink határtalan lendü­lettel kezdtek és már az 5. perc végén 6 : 0-ra vezet­tek. All. félidő elején pedig már 10 : 1 -re is! Az FTC mindent bemutatott, ami szép a kézilabdában és vé­gül 15 : 5-re győzött. Gólszerzők voltak: Szókéné és 1972

Next

/
Thumbnails
Contents