Nagy Béla: FTC napló 1969-1971, 1972-1974
1974 miniszterhelyettes, a klub elnöke köszöntötte a résztvevőket és az elnökséget. Az elmúlt esztendő munkájáról az elnökség nevében Harót János ügyvezető elnök számolt be. 1973-ban a Világ és Európa- bajnokságokon 21 pontot gyűjtöttek az olimpiai sportágakban a ferencvárosi sportolók, és ezzel az országos rangsorban a második helyet foglalták el. Az országos bajnokságokon ugyancsak kiemelkedő teljesítményt nyújtottak az FTC sportolói. Nyolcvannyolc egyéni és öt csapatbajnoki címet szereztek. Amennyit eddig még soha az egyesület háromnegyed százados történetében. A beszámoló hangsúlyozta, hogy az 1974. évi feladatokat az FTC megalakulásának 75 éves évfordulója határozza meg. Nagy tetszés fogadta a bejelentést: május 19-én a jubileumhoz méltó esményre kerül sor: a Ferencváros—Vasas bajnoki lagdarúgómérkőzéssel megnyitja kapuit az FTC új büszkesége, a korszerű, Üllői úti labdarúgópálya. A közgyűlés záróakkordjaként Madarassy Gyula kajakozónak átnyújtották az egyesület sportszerűségi vándordíját. MÁRCIUS 3. Népstadion: FTC—Tatabánya 5:0 G: Branikovits 2, Magyar, Szőke, Máté Géczi—Vépi, Bálint, Megyesi—Juhász, Mucha—Szőke, Branikovits, Máté, Kű, Magyar. Cs: Ebedli, Martos A fradisták fokozatosan lendültek játékba. Az első gól a 34. percben esett. Magyar azt tette, amit a tö- mörödő védelem esetén egy okos csatár tenni szokott: 22 m-ről átlőtte a védőfalat, s labdája beakadt a bal alsó sarokba. A félidő vége előtt nem sokkal még Szőke lőtt gólt, s kétgólos előny birtokában kezdte a második félidőt a Fradi. Szünet után a ferencvárosiak sorra alakították ki helyzeteiket. Ezekből az akciókból szép gólokat is lőttek Branikovitsék. Ebben a játékrészben lényegesen korszerűbben, lendületesebben és veszélyesebben játszott a Ferencváros, s ilyen arányban is megérdemelten győzött. Dalnoki: — csak azt mondhatom, hogy egy jó Tatabányát győztünk le, tetszetős, időnként jó játékkal. Nekem személy szerint a csapatból elsősorban Bálint, Mucha, Kű és Magyar teljesítménye tetszett, de a többiek is megtették a magukét. MÁRCIUS 10. Szeged: FTC-SZEOL 0:0 Géczi—Vépi, Bálint, Megyesi—Juhász, Mucha—Szőke, Branikovits, Máté, Kű, Magyar. Cs: Eipel Meglehetősen alacsony színvonalú volt a találkozó, a csúszós mély talaj nagyon zavarta mindkét együttes játékosait. A 29. percben szegedi gólszerzési lehetőség maradt kihasználatlanul: Vass tizenegyeség Géczi vetődve a bal kapufára nyomta! A 64. percben viszont a fradisták hibáztak. Szőke húzott el a jobb oldalon, lefutotta a védelmet, laposan középre lőtt, Gujdár kivetődött, de elvétette a labdát, mint ahogy Máté is, viszont ott volt még Magyar. A balszélső óriási helyzetben 7 m-ről az üres kapu mellé lőtt! MÁRCIUS 17. Népstadion: FTC-ZTE 3:0 G: Szőke, Branikovits, Albert Géczi—Vépi, Bálint, Megyesi—Juhász, Mucha—Szőke, Branikovits, Máté, Kü, Magyar. Cs: Albert Ragyogó napsütés és sok—sok néző. A szurkolósereg Albert Flóriánt jött búcsúztatni. Tavaszi álmosság jellemezte a mérkőzés első 45 percét. Á második félidőben változott a játék képe, főleg akkor amikor Albert bejött a pályára. Mindez az 54. percben történt. Éppen szögletet rúgott a Ferencváros. Szőke labdáját Albert fejjel megcsúsztatta, Branikovits jókor érkezett, s öt lépésről a bal sarokba fejelt, 2:0! Ezután Albert nagyszerű labdáinak tapsolt a közönség. A 78. percben megszületett a búcsúgól: Branikovits átadását Albert lekezelte, elegáns mozdulattal elhúzott a kifutó Déri mellett és a kapu közepébe gurított, 3:0. A mérkőzés lefújása után a közönség felállva ünnepelte Albert Flóriánt. A két csapat a pálya közepén maradt, s megkezdődött az ünnepélyes búcsúztatás. A Ferencváros elnöksége nevében Harót János és dr. Dékány Ferenc kristályvázát adott át a meghatott játékosnak. Zúgott a „Flóri! Flóri!" A ferencvárosi öregfiúk nevében Gyetvai László és Rudas Ferenc köszöntötte Albertet. Megajándékozták a csatárt a MÉM és az ÉDOSZ képviselői is. Majd köszöntötte édesapját ifj. Albert Flórián is. Végül a népszerű csatár meghajolt közönsége előtt. A játékostársak pedig vállukra vették és úgy vitték le a pályáról ... * * * Egy nappal a mérkőzés után. — Milyen érzés volt utoljára felvenni a 9-es mezt? — Köszönettel tartozom Máté Jancsinak, mert a mérkőzés előtt azt mondta, hogy a 9-es mez hosszú éveken keresztül az egyém volt, így az utolsó bajnoki találkozómon engem illet, ezért ő a tizennégyest vette magára. Mielőtt felvettem, megsimogattam, hiszen hosszú időn keresztül egymáshoz tartoztunk . .. — Sokan azt mondták, nem is melegített, úgy jött be a pályára. — Szerettem volna elkerülni a teátrális jeleneteket, ezért a toronyépület mögötti füvön melegítettem. Harcra készen jöttem be a pályára. — És a gól? — Az első NB l-es találkozómon ugyanezen a pályán két gólt rúgtam, akkor 3:1-re nyertünk. Most csak egy sikerült, de ezt soha nem fogom elfelejteni. — S hogy érzi magát most, a búcsú után? — Egy kicsit szomorúan, de azért nem panaszul
