Nagy Béla: FTC napló 1967-1968

A világválogatott egyetlen gólját Albert lőtte, aki az első félidőben, Farkas pedig a második 45 percben játszott, a másik két magyar, Novák és Szűcs mindkét félidőben szerepelt.

A jól összeszokott brazil válogatott Rivellino révén már a 2. percben vezetést szerzett. Az első félidőben végig a brazilok játszottak fölényben de Jasin remekül védett. A Világválogatott csak az utolsó negyedórában jött fel, de ekkor a 33. percben Albert—Dzsajics akció során Albert visszakapta a labdát és szép góllal egyenlített. Változatlanul a brazilok kezdeményeztek, de a Jasin helyére beállt Mazurkiewicz is nagyszerűen védett. Már-már úgy tűnt, hogy döntetlenül végződik a mérkőzés, de a második félidőre beállt Tostao az utolsó percben megszerezte a győztes gólt. Látványos, jó mérkőzést vívott a két csapat.

A hazaérkezést követően a repülőtéren villáminterjút készítettek a magyar labdarúgás „nagyköveteivel”. Az első kérdésre a gólszerző Albert így válaszolt:

Az első negyedóra után néhány jó támadást vezettünk a bal oldalon, de Dzsajics beadásai nem jöttek jól lábra. Szerencsére tudok szerbül, a harmadik rosszul sikerült akció után odakiáltottam neki, hogy csak adja laposan a rövid sarok felé, majd én rászaladok. így is történt, s már rezgett is a háló . . . Nagyszerű érzés volt.. .

— Hogyan fogadták a négy magyart a többiek? — ezt kérdeztük Novák Dezsőtől.

—Tizennyolc kiváló játékos ugyan még nem alkothat máról holnapra igazán jó csapatot, de ettől függetlenül a pályán és a pályán kívül nagyszerűen megértettük egymást, olyan volt az összhang közöttünk, mint egy nagy családban.

Jó érzés volt, hogy mi magyarok voltunk a legtöbben.

— Milyen feladatot kapott Cramer edzőtől?

— fordultunk Szűcs Lajoshoz.

— A két nyugatnémet játékos Beckenbauer és Overath mellett én játszottam a középpályán, — válaszolta az olimpiai torna legjobbja. — Külön azt a feladatot kaptam, hogy

87