Nagy Béla: FTC napló 1964-1966

majd fél évig a másik őrzi a kupát. Illetőleg ezt helyeslő hangok is elhangzottak. Ez lenne a leghelyesebb döntés — mondták.

S ekkor Végh Aladár elnök így búcsúzott el a bizottságtól:

— Uraim, igyekszünk majd úgy játszani, hogy önöknek a lehető legkevesebb gondot okozzuk.

Az igyekezetét siker koronázta. A vitát a Ferencváros csapata zárta le. Jól.)

JÚNIUS 31.

Üllői út: FTC — Kőbányai Sörgyár 6—2

Vastaps fogadta az FTC tizenegyét ezen a szerda délutánon az Üllői úti pályán. Akkor csattant fel, amikor Mátrai Sándor nyurga alakja feltűnt a játékoskijáróban, két karjával két csillogó serleget (a másikat az előző évi győztes Zaragoza ajánlotta fel. — A szerk.) ölelve magához, s zengett a taps tömören összefonódva, addig míg a vendégcsapat játékosaival együtt üdvözlésre sorakozott fel a csapat a pálya közepén. Szólt ez a taps, ez a vastaps a zöld-fehérek kitűnő tavaszi eredménysorozatának, a kupának, amelyet Torinóból hoztak magukkal, az I betűre rakva fel vele a pontot, üdvözlő, köszöntő és útrabocsátó volt. És még valami. Hálás ezért a szerda délutáni mérkőzésért. Melynek már a gondolata is jóleső meleggel simogatta meg az emberi szíveket, s nemcsak a zöld-fehér ritmusban dobogókét. Az FTC elnöksége az elsők között vetette fel a gondolatot, s az elsők között született a gondolatból tett. A mérkőzés teljes bevételét az árvízkárosultak javára ajánlották fel! Ezen a napon a bejáratoknál nem fogadtak el semmiféle hivatalos belépőt, ezen a napon 8000 ember nem csak a csapatért jött ki. Ezen a napon sok mindennek szólt a vastaps.

Tehát egy edzőmérkőzés keretében az Üllői úti közönségnek is bemutatták a kupát. Mint Mészáros József edző mondotta: — Részint, hogy Torino után és New York előtt még mozogjon egyet a gárda, részint pedig, hogy elbúcsúzva közönségünktől, megsétáltassa a csapat a frissen szerzett trófeát, a VVK-serleget azon a pályán, amelyen az FTC világhíresség lett. Jó megfürdeni a nagy hagyományok levegőjében ilyen hosszú út előtt, jó ilyen légkört vinni útravalónak.

Ekkor ugyanis egy hosszú út, a hagyományos New York-i tornára való utazás következett.

A torna első mérkőzésének részleteit Mészáros József edző „A Fradi New Yorkban” című kitűnő könyvéből idézzük:

Abban állapodtunk meg, hogy csendesebben elővigyázattal kezdünk, tapogatózunk kicsit, aztán majd ráhajtunk, mert győznünk kellett, hiszen a 25 000 főnyi közönségből 18 000 magyar várta az amerikai játékvezető, Goldstein sípjelét.

Azért egészen simán mégsem indult a torna. Az emberek gyűltek, egyre gyűltek, de a stadion kapuit nem nyitották meg előttük. Egy ismeretlen férfi ugyanis egy órával a

mérkőzés kezdete előtt izgatottan telefonált a rendőrségre, hogy bombát helyeztek a Randall-stadion tribünje alá. Nosza, tüstént riadókocsik a helyszínre; mindent lezártak és átkutatták a pályát. Sehol semmi, (gy történt, hogy csak negyedórával öt előtt nyíltak meg a kapuk. A konkurencia trükkje volt? Politikai jellegű zavarkeltés? Soha nem tudja meg senki. A nagy izgalom talán még emlékezetesebbé tette az amúgy is felejthetetlen megnyitót. Az amerikai himnusz után jött a skót majd a magyar. Az első kettő alatt csak a zenekar szólt. De amikor felhangzotOstrom alatt a ferencvárosi kapu. Balról: Géczi, Páncsics (MTK — FTC 4—2)

43