Nagy Béla: FTC napló 1962-1963

Az ifjúsági csapatok felvonulása Casale Monferató utcáin. A Fradi ifiket Csanádi Ferenc edző vezette 1963 menő mérkőzésen sem tört meg, a salgó- tarj'áni vezetés után sem zilálódtak szét a zöld—fehér sorok. A bajnokságot jelentő 2 pontot végül ez a két Fenyvesi gól hozta: — A 25. percben ártatlannak látszó helyzetben Albert 30 m-es átadással szöktette a fedezetlenül hagyott Feny­vesi ll-t. A szélső 12 m-ről a kifutó Cser­háti mellett a kapu közepébe lőtt, 1 : 1. — A 78. percben Fenyvesi dr. futott el a baloldalon, lövésszerű beadása a ka­pu bal felső sarkába akadt, 2:1. A salgótarjáni mérkőzés után valósá­gos diadalmenet volt a zöld—fehérek útja Budapestig. Az ünneplés már ott, a tarjáni pályán megkezdődött. A két különvonattal, a kb. 700 magángépko­csival leránduló szurkolók kórusa a hely­színen komponált versecskékkel, ütemes bekiabálásokkal buzdította a zöld—fehé­reket. A találkozó után sokszázan várták őket az öltözőnél, és amikor hazafelé tartva valahol megállt velük a busz, em­bergyűrű vette körül a lejáratot, hogy gratuláljanak az újdonsült magyar baj­nokcsapat tagjainak. Érthető volt ez a nagy öröm, hiszen 14 év után nyert is­mét bajnokságot a Fradi! JÚNIUS 24. „Az angyalföldi kórházból jött a szomo­rú hír, hogy Turay József hétfőre virra­dó hajnalban, 58 éves korában meghalt. Turay világhírű labdarúgó volt. Olyan hirtelen ragyogott fel a labdarúgás egén, mint amikor egy koromsötét szobában felgyújtják a villanyt. Angyalföldön egy kis csapatban rúgta a labdát, amikor a játékoskutatók észrevették. A Ferenc­városba került. A bemutatkozástól kezd­ve a szurkolók kedvence lett. Magas, szikár alakját, sohasem lehetett más­képpen látni, csak mozgásban. Hihetet­len munkabírása volt. Pedig már fiatalon is meggyötört testtel került a Ferencvá­rosba. Gyermekkorától nehéz, fizikai munkával kereste szűkös kenyerét. Ez meg is hozta a bajt. Állandóan gyomor­zavarok gyötörték. Amikor a tízezrek lelkesen tapsoltak neki, nem is tudták. hogy „Suttyó" testén nemcsak a mez fe­szül, hanem a mez alatt tenyérnyi széles ragtapasz tartja az ernyedt gyomorfalat. Turay József nagy játékos volt. 1926-tól 1933-ig a zöld—fehér színek­ben rúgta a labdát. Tagja volt annak a Ferencvárosnak, amely pontveszteség nélkül nyert bajnokságot. Később 1940- ig a Hungáriában játszott. Pályafutása alatt 47 alkalommal öltötte magára a címeres mezt." Turaytól június 29-én a Megyeri te­metőben vettek végső búcsút: A sírnál Végh Aladár, a Ferencváros nevében mondott búcsúztatót. A volt klubtársak nevében Sebes Gusztáv és Furmann Károly búcsúzott Turay Józseftől. JÚNIUS 30. Népstadion: FTC-SZEAC 3 : 1 G: Novák, Varga, Rákosi Aczél—Novák, Mátrai, Dalnoki—Vilezsál Orosz-Fenyvesi II, Varga, Albert, Rá­kosi, Fenyvesi Óriási hangorkán, a Ferencváros 50 ezer főnyi közönségének tapsvihara köz­ben futottak ki a csapatok. A mérkő­zés előtt a két csapat játékosai virággal kedveskedtek egymásnak, így emlékez­tek meg arról az ötvenéves évfordulóról, amikor az FTC és a Szeged labdarúgói először találkoztak egymással, és ez az évforduló most egybeesett a Ferencvá­ros bajnokságának megünneplésével is. A játék hangulata is nagyon ünnepi volt, a Szeged védekezett, a Fradi pe­dig 3 : 1 után csak a mezőnyben játsza­dozott. Még öt perc volt hátra a mérkőzés­ből, amikor a Népstadion közönsége egyre viharosabb erővel tapsolni kezdett és éltette kedvenceit. Amikor a mérkő­zés végétért, a bajnokcsapat valamennyi játékosa felsorakozott a pálya közepén, azok is akik ezen a találkozón nem sze­repeltek, de a bajnoki cím megszerzésé­ben részesek voltak. Az ünnepi beszédek, gratulációk után a zöld—fehér mezes fiúk körbefutottak a pályán, s virágot szórtak a közönség közé. A Fradi tábor pedig extázisbán ünnepelte a régen várt eseményt... BO

Next

/
Thumbnails
Contents