Nagy Béla: FTC napló 1955-1959

1956.

tével — a kilencedik percben már 3:0-ra vezettek. Az első gólt 25 méteres lövésből kapta llku, a másodikat Dékány rossz hazaadásából, a harmadikat pedig az elbámészkodó védők között közvetlen közelről rúgták a hálóba. A három gól után kiegyenlítettebbé vált a játék. A 49. percben Kertész szépített, majd Fenyvesinek nyílt alkalma újabb gólszerzésre, de hatalmas helyzetben hibázott. A mi kapunk előtt viszont nem hagyta ki a helyzetet a Rad- nicski jobbösszekötöje, s így már 5:1 lett. A 60. percben Vilezsál góljával 5:2-re alakult az eredmény. Két perc múlva esett az újabb lesgól, amelyet — mivel a bíró megadott — az utókor mint szabályosat őriz majd meg emlékezetében. így lett a Radnicski és a Ferencváros mérkőzésének végeredménye 6:2, a jugoszláv csapat javára.

Közben eljutott hozzánk több nyugatnémet klubcsapat meghívása is. Arra kérnek, hogy Jugoszláviából egyenesen utazzunk a Német Szövetségi Köztársaságba. De nem utazunk. Az MLSZ ugyanis azt kérte, hogy a jugoszláviai portya után térjünk haza, s csak aztán tegyünk eleget a német meghívásnak. Mondanom sem kell, hogy az MLSZ utasításához tartjuk magunkat."

december 27.

FTC—Buducsnoszt Titográd 2:1

„Ezen a találkozón igazi Fradi-szívvel harcoltak a fiúk, s azt hiszem, megérdemelték azt a lelkes tapsot, amelyet a mérkőzés után kaptak a közönségtől. Annál is inkább megérdemelték ezt, mert 0:1-ről fordították meg a találkozót. Már-már úgy látszott, hogy döntetlen marad az eredmény, amikor a 41. percben Dékány kitűnő labdával futtatta Kertészt. A szélső elvihar- zott, jól ívelt be, s ezúttal Vilezsál továbbította a labdát a megmerevedett titográdi kapus mellett a bal alsó sarokba, így lett 2:1 a Ferencváros javára.”

december 29.

Ferencváros—Szarajevó válogatott 4:1

„Pénteken délután indultunk el vonattal Titográdból és közel 16 órás út után érkeztünk meg portyánk újabb állomáshelyére. A hosszú utat még elelviseltük volna valahogy, hiszen a titográdi győzelem remek hangulatra derítette a társaságot, ha egy kis kellemetlenség nem jött volna közbe útunk közepén. Éppen uzsonnázott a társaság, amikor szerelvényünk nagyokat zökkent, majd rángatózni kezdett. A csomagtartókból leestek a táskák, bőröndök... Az történt, hogy az egyik kocsi jobb hátsó kereke meglazult, s elhagyta a pályát. A mozdonyvezető szerencsére hamar észrevette a kisiklást, fékezett, s még mielőtt nagyobb baj történt volna, sikerült megállítania a vonatot. Mondanom sem kell, hogy az eset után a vonat valamennyi utasa falfehér volt. Mi is. De végül is örültünk, hogy annyival megúsztuk a dolgot, hogy csak két órát ácsorogtunk a nyílt pályán, amíg sikerült megjavítani, illetve kicserélni a kereket. Ilyen előzmények után érkeztünk meg Szarajevóba, ahol nagy szeretettel fogadták a csapatot.

„Kertész úgy játszott, ahogy tán még nem is láttam. Három gólt lőtt egymaga! Egyszerűen képtelenek voltak tartani őt a szarajevói hátvédek. 3:1 után pazar tűzijátékot rendezett a Ferencváros. A közönség némelykor nyíltszíni tapssal jutalmazta a szép akciókat. A mérkőzés után mindenki elégedett volt. Kertész játszott csapatunkból a legjobban, de okosan futballozott a kis Szabó is. No és Kispéter. Én azt hiszem, ez a Miska sohasem fog megöregedni. .. " (Onódy Lajos túralevele).

Pedig egy évvel ismét öregebbek lettünk. Következett az 1957-es esztendő ...

34