Nagy Béla: FTC napló 1955-1959
1959. A hütteldorfi pólya zsúfolásig telt a Rapid elleni mérkőzésünkre. Nem csalódtak, akik karácsony másnapján a pályára jöttek. Igen jó volt a méikő- zés. Megkapták mindazt a szurkolók, ami a labdarúgást oly népszerűvé teszi. Izgalmakban bővelkedő jeleneteket, jó csapatmunkát, kitűnő egyéni megoldásokat, s hozzá egy-két „színészi alakítást” is. Ebben Dienst járt az élen, akit a magyar közönség jól ismer. Ahogy én láttam, tudása már eléggé megkopott, s eredményes játékát most inkább durvasággal, sportszerűtlenséggel igyekszik pótolni. Fejbe rúgta Horváthot, kapusunkat, akit agyrázkódással vittek kórházba, harcképtelenné tette Dalnoki ll-t, a jobbszélsőnket, s ő ezután jobblábas cipőjét már a bőröndben hordta, fapapucsban „Kopogta" végig ugyanis a további utat. Meg is jegyezte Orosz: „Jóska, ha nem tudnád, mi futballozni, nem síelni megyünk Salzburgba, minek hozod magaaual a léceket”. A mérkőzéshez tartozik még hogy igen szép gólt lőttem Zeemannak, a hütteldorfi .tigrisnek”, s az is, hogy végeredményben 2:1-es győzelmünket egy potyagólnak köszönhetjük — ez azonban soha nem jöhetett volna lobbkor. Friedmanszky lőtt kapura a 16-osról, nem túl erősen, Zeemann kihasalt a labdára, amely a csúszós talajon megpattant, s hiába kapkodott utána az osztrákok sokszoros válogatott kapusa, öklével még beljebb tolta, — a gólvonalon túlra. Mindössze 18 órát tartózkodtunk a hóval fedett, alpesi jellegű városban. Éjfélkor érkeztünk, másnap délelőtt 10 órakor keltünk, 4/z 2 órakor játszottunk, s este 7 órakor már utaztunk vissza. Játékosokban és erőben is eléggé megfogyatkozva — mivel öten sérültek meg a Rapid ellen — kezdtük a mérkőzést. Ki is használta ezt ellenfelünk, 2:0-ás vezetést szerzett. Ezt kiegyenlítettük s a játék képe körülbelül azt mutatta ekkor, hogy nyerni tudunk. A játékvezető azonban „nem tartott velünk”. Megadott egy óriási lesgólt, előnyüket az osztrákok mindenképpen meg akarták tartani, s így az utoisá 15 perc minden volt, csak nem labdarúgás. Láthatott ekkor a közönség rugdosódó, vitatkozó, lökdösődő jeleneteket. Különösen Probst — az osztrák labdarúgás „fenegyereke" — érezte jól magát, s „kitűnően alakított”. Kiütötte Némethet, jajgatott, rugdosott, sárral dobálózott. Őszintén meg kell mondanom, én is elvesztettem a fejem. Németh „kiütése” után, miután már engem is eléggé megrugdostak, sőt ököllel is megütöttek, odafutottam a játékvezetőhöz és azt mondtam neki „svindler”. Megérdemeltem a kiállítást, nem is tiltakoztam, de már a következő percben szégyenkeztem, s még mindig valahogy így vagyok. Ez volt az első téli portyám, s bár remélem, hogy lesz még több, a gyengébb eredmények ellenére is örökké emlékezetes marad szamomra, mert mindenben az első a legszebb és a legmaradandóbb. AZ ÉV MÉRKŐZÉSEI LABDARÚGÁS 2302. február 18., Népliget FTC—Craciowia 2:0 G.: Dalnoki, Fenyvesi. Horváth — Berta, Mátrai, Dalnoki — Gerendás, Dékány — Rákosi, Orosz, Friedmanszky, Vilezsál, Fenyvesi. Cs: Hódi, Győri-Kiss, Szigeti. 114
