Nagy Béla: FTC napló 1950-1954
1954. május 23., Budapest, Népstadion MAGYARORSZÁG—ANGLIA 7:1 Góllövő: Puskás 2, Kocsis 2, Lantos, Hidegkúti, Tóth. Grosics (Honvéd) — Buzánszky (Dorog), Lóránt (Honvéd), Lantos (V. Lobogó) — Bozsik (Honvéd), Zakariás (V. Lobogó) — Tóth II. (Csepel). Kocsis (Honvéd), Hidegkúti (V. Lobogó), Puskás (Honvéd), Czibor (Honvéd). Csere: Gellér (V. Lobogó). Legendás mérkőzés, amelyen ismét világraszóló magyar siker született. Az újságírók, szakemberek nem fukarkodtak a dicsérő jelzőkkel a magyar csapat teljesítményének értékelésénél. A hétgólos mérkőzésről — stílszerűen — hét külföldi tudósító nyilatkozatát idézzük: Francois Thébaut, a párizsi Miroir Sprint labdarúgó-rovatának vezetője: — Csak egy csapat volt a pólyán. A magyarok ragyogó bemutatót tartottak, az angolok néha teljesen tehetetlenül szaladgáltak. Correia, brazil újságíró: — Csak azt nem tudom, mit írjak lapomban, egy vagy két klasszis különbség volt-e a két csapat között. Magyarországnak ma legfeljebb Uruguay és Brazília lehet méltó ellenfele — de talán még azok sem. Weenink Jan, holland újságíró: — Nagyon nagy teljesítményt nyújtott o mogyar együttes, főleg a támadósora. Láttam a csapatot Helsinkiben is. Londonban is, ez a mostani méltóan sorakozik az eddigi ragyogó teljesítményekhez. Talán csak érzés, de mintha Wembleyben még jobban játszott volna a magyar válogatott. Wolfgang Hempel, Rádió Berlin: — Ilyen szép labdarúgást még nem láttam, mint amit a magyar csapat mutatott. Az angolok — mint iskolásgyerek. Klaus Schléger, a Sport-Echó munkatársa: — A labdarúgás legmagasabb iskoláját mutatta be a magyar csapat, elkápráztatott a játékuk. Akár tíz góllal is győzhetett volna a magyar együttes. Vernon Morgan, a Reuter-hírügynökség kiküldött tudósítója: — Véleményem szerint a magyar csapat most talán még jobban játszott, mint Wembleyben. Azt kell mondanom, hogy szerencsés esetben talán még több gólt is rúgtak volna az ördöngösen játszó magyar csatárok. Nem hiszem, hogy a magyaroknak félnivalójuk lenne a világbajnokságon. Ami a legjobban meglepett, nemcsak ötletességben, hanem gyorsaságban is felülmúlták a magyarok a mieinket. Wily Meisl, a World Sports szerkesztője: — Én úgy látom, hogy az évszázad mérkőzése után a magyarok semmit sem felejtettek, az angolok pedig semmit sem tanultak. Kétségtelenül az angol védelem jobb volt, mint a vembleyi, ez azonban csak viszonylagos javulás volt. A nagyszerű magyai csatárokat nem zavarta meg abban, hogy még többet rúgjanak, jnint Wembleyben. Úgy kell a labdarúgást játszani, ahogyan azt a magyarok csinálják." A szép játék, a gólzápor után zúgott a vastaps, a fellelkesült közel 100 ezer ember boldogan nyugtázta: a nagy mérkőzés részese lehetett. Sokon még ma is őrzik azt a meccsjegyet, amely szép emlékként idézi a 7:1-et... 1954. május 29., Luxemburg MAGYAR VÁLOGATOTT—LUXEMBURG VEGYES 10:0 Góllövö: Kocsis 4, Puskás 3, Budai, Tóth II., +1 öngól. Grosics (Honvéd) — Buzánszky (Dorog), Kárpáti (Győri V.), Lantos (V. Lobogó) — Bozsik (Honvéd), Zakariás (V. Lobogó) — Budai (Honvéd,) Kocsis (Honvéd), Palotás (V. Lobogó), Puskás (Honvéd), Czibor (Hon115
