Nagy Béla: FTC napló 1950-1954
tya) — Bozsik (Honvéd), Zakariás (Bástya) — Hidegkúti (Bástya), Kocsis (Honvéd), Palotás (Bástya), Puskás (Honvéd), Czibor (Csepel). ,,A magyar csapat a nagy tét miatt óvatosabban kezdett, s így nem tudta csillogtatni igazi tudását. A II. félidőben már lényegesen jobb játékot mutatott és megérdemelten szerezte meg az olimpiai bajnoki címet. A mérkőzés utolsó negyedórájában már jelentős fölényben játszott a magyar csapat, ekkor a labda jóformán állandóan a jugoszlávok térfelén pattogott. Mindent összevetve a magyar csapat győzelme teljesen megérdemelt, és ha a csatársorunk nyugodtabban játszott volna (Puskás még 11-est is kihagyott! A Szerk.), a győzelem aránya lényegesen nagyobb lett volna. A mérkőzés befejezése után a pálya szélén felállítják a győzelmi emelvényt. Puskás, a magyar csapat kapitánya áll fel középre. Felhangzik az olimpiai harsona, kiosztják az érmeket. Az eredményhirdető táblán kigyulladnak a villanybetűk Unkari 2—Jugoslavia 0 Felcsendülnek a Himnusz hangjai, lassan, ünnepélyesen felkúszik a főárbocra a magyar lobogó." 1952. szeptember 20., 3ern MAGYARORSZÁG—SVÁJC 4:2 Góllövő: Puskás 2, Kocsis, Hidegkúti. Grosics (Honvéd) — Buzánszky (Dorog), Lóránt (Honvéd), Lantos (Bástya) — Bozsik (Honvéd), Zakariás (Bástya) — Budai (Honvéd), Kocsis (Honvéd), Palotás (Bástya), Puskás (Honvéd), Czibor (Csepel). Csere: Hidegkúti (Bástya). ,,A magyar csapat erkölcsi erejét dicséri, hogy lelkes, odaadó játékkal meg tudta fordítani a mérkőzés sorsát. Megnehezítette ezt az a körülmény is, hogy 2:0 után a svájciak védelembe vonultak és sokszor hat—nyolc emberrel is védték kétgólos előnyüket. Mintegy negyedórái bizonytalankodás után a magyar válogatott fokozatosan lendült bele a játékba és már az első félidő vége felé egészen kiváló teljesítményt nyújtott. A második 45 percben pedig sokszor egyoldalúvá vált a játék. Szép volt ez a mérkőzés, azzá tette elsősorban a magyar csapat ötletes, kitűnő játéka." A magyar játékosok egyéni bírálatában Puskásról a következőket írta c zürichi SPORT: „Ha valaki Puskást, ezt a kis kövérkés úriembert látja, arra gondol, hogy egy ilyen ember hogyan kaphat helyet ebben az olimpiai bajnokcsapatban, De amikor a pályán látja játszani, rájön arra, hogy Puskás az agya és a motorja ennek az együttesnek, aki irányít és végrehajt, aki ízig- vérig labdarúgó. Már az olimpia során megállapítottuk, hogy nem sok ilyen labdarúgó művésze van a világnak, talán rajta kívül egy sincs. Ezen a mérkőzésen még jobban is játszott, mint az olimpiai döntőben. Kimagaslóan legjobbja volt a csapatnak.” 1952. október 19., Budapest, Megyeri út MAGYARORSZÁG—CSEHSZLOVÁKIA 5:0 Góllövő: Kocsis 3, Egresi, Hidegkúti. Horváth (Szombathely) — Buzánszky (Dorog), Lóránt (Honvéd), Lantos (Bástya) — Bozsik (Honvéd), Zakariás (Bástya) — Egresi (Dózsa), Kocsis (Honvéd), Hidegkúti (Bástya), Puskás (Honvéd), Czibor (Csepel). „Válogatott csapatunk játékának színvonala fokozatosan emelkedett és tetőfokát az I. félidő második felében érte el. Ekkor úgy mozgott a csapat, 100