Nagy Béla: FTC napló 1945-1949

1947 tunk, amikor a budaörsi repülőtéren végre ismét hazai földre tehettük lá­bunkat és magunkhoz ölelhettük a hozzátartozókat!” Nem sokáig „ölelkezhetett" a gárda, hiszen az érkezést követő órák­ban (!) már a tízeged elleni bajnoki mérkőzésen kellett pályára lépni. A fá­radt csapat simán kikapott, a szegediek az Üllői útról 3:0-ás győzelemmel távoztak. Ekkor született a találékony szurkolók rigmusa: „Tempikó! Tem- pikó! Szeged jobb, mint Mexikó!" szeptember 7. Ritka kitüntetésben részesült az egykori ferencvárosi sportember, a mártírhalált halt Tóth Potya István: „Tildy Zoltán köztársasági elnök a magyar szabadság kivívása körül szerzett kiváló érdemeik elismeréséül a nemzeti ellenállási mozgalomban hősi halált halt néhai Kertész Géza tartalékos hadnagynak és néhai Tóth István tartalékos főhadnagynak a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fo­kozatát adományozta.” A szép kitüntetést szurkolóink a közelmúltban rendezett Tóth Potya em­lékkiállításon láthatták ... szeptember 8. 48 órán belül két mérkőzést játszott a Fradi! Vasárnap a SZAC elleni bajnokit (5:1), hétfőn a Sparta elleni nemzetközit (0:2). Deák Ferenc gólkirályhoz méltóan mutatkozott be az Üllői úton: egykori csapata ellen 4 gólt szerzett! szeptember 12. Az FTC választmányi ülésén Nagy Lászlót újra megválasztották a lab­darúgó szakosztály elnökének. Sárosi György dr. viszont lemondott a főtit­kári tisztségről. Opata Zoltán edző szerződése is lejárt, és nem újította meg. Ideiglenesen Urbancsik Gábor vezette ekkor az edzéseket. október 5. A 100 km-es országúti kerékpárbajnokság szinte az utolsó métereken váratlan fordulattal zárult: az egyik versenyző gépe egy kődarabon megin­gott, a kerékpár felborult. Az utána következők átestek rajta, és a tömeges bukásban nagy volt a zűrzavar. „A legsúlyosabban Szalay, az FTC fiatal versenyzője járt. Arcra esve vagy hat métert csúszott. A csodával határos módon azonban törése nincs. Mikor a szerencsétlenség után egy órával a kórházban beszéltünk vele, bedagadt, véres szemmel és szétroncsolt szájjal ezt kérdezte tőlünk: — Ki lett a bajnok? Morvay nem sérült meg? És én hányadik lettem? Szegény kis Szalay gyerek. Egész évben a bajnokságra készült. Az FTC háza táján sem tudtak róla, hogy minden hajnalban a gödöllői országutat bújja és dolgozik, hogy aztán meglepetésszerű diadalt arasson. És kikötött a — kórházban. Milyen lett volna a befutó a bukás nélkül? Nyilvánvaló, hogy Kiss nyer­te volna a bajnokságot, a második Morvay, a harmadik Tóbiás, ha ... A legnagyobb veszteség a bajnoksággal kapcsolatban az FTC-t érte. Ez a lel­kes, törekvő gárda, mely az egyesületi bajnokság második helyére tört, ver­50

Next

/
Thumbnails
Contents