Nagy Béla: FTC napló 1945-1949
1946 Üllői úti klubhelyiség előtt. Velem együtt mások is várakoztak. A beszélgetők csoportjából megjegyzés jutott a fülemhez: — Minek hozzák ide Hidegkútit! .. . Van itt annál jobb csatár is ... Érzékeny voltam, sarkonfordultam. Nem vártam meg a Ferencváros vezetőit. És meg sem álltam az MTK-ig. Az FTC-pályáról sértődötten az MTK klub- helyiségébe siettem. Amikor megálltam az ajtóban tanácstalanul körülnéztem. Ismerőst kerestem. örömmel fogadtak, úgy tűnt, mintha vártak volna ... A szakosztály vezetői érdeklődéssel néztek rám. A szavakat kerestem. Mit mondjak, hogyan kezdjem el a mondókámat? Az egyik vezető kisegített: — Van kedve az MTK-ban futballozni? Hallgattam. Egy villanásnyi szünet után, valaki válaszolt helyettem: — Hogyne lenne ... Ez Nándinak minden vágya ... Arrafelé tekintettem. Mosolygós, biztató arc tekintett rám. Mandik Béla, az MTK egyik régi vezetője, a B-válogatott kapitánya beszélt tovább helyettem. Mandik a tőle megszokott tréfás hangon ecsetelte képességeimet: — Nándinak, mint látják az urak két lába van, s mindkettővel egyformán jól bánik a labdával, szerény, igénytelen játékos ... És Mandik folytatta tovább áradozását képességeimről. Az MTK vezetői mosolyogva fogadták az eltúlzott konferálást. De Mandik humora átsegített a legnehezebben. Leültem az asztal mellé. Aláírtam az átlépéshez szükséges iratokat. Az eredetileg FTC-nek szánt fényképeimet átadtam az igazoláshoz. így kerültem a patinás, nagy hagyományokra visszatekintő MTK-ba." ★ ★ ★ Egy nagy egyéniséggel ismét szegényebb lett egyesületünk, mert sajnos nem ez volt az első ilyen elpuskázott eset. Csak a legnagyobbakra tekintsünk vissza. A tízes években Schaffer Alfréd, Zsák Károly és Mándi Gyula. A huszas években Kalmár Jenő. A harmincas években Zsengellér Gyula. A negyvenes évek elején Bodola Gyula. Mind-mind a magyar labdarúgás nagy értékeinek számítottak és csak hajszálon múlt, hogy nem lettek az FTC tagjai. Helyesebben mondva Schaffer, Mándi és Kalmár FTC-tagok is voltak! Zsengellér igazolása is csak hajszálon múlt. Erre 1941 májusában a Sporthírlap hasábjain így emlékezett vissza: — Én tulajdonképpen először a Ferencvároshoz akartam menni és kétszer is csak kévésén, mondhatnám hajszálon múlt, hogy nem a zöld-fehérekhez kerültem. Az ok nem is bennem volt, hanem a bátyámban, hiszen én az Újpestnek szurkoltam akkor is, a bátyám viszont nagy Fradi szurkoló volt. Amikor én futballista lettem, mindenáron azt akarta, hogy a Ferencvárosba menjek. A bátyám egyébként egy ideig az FTC atlétája is volt. 1933-ban Salgótarjánban játszottam a Stécében. Az SBTC az egyik vasárnap őzdon játszott és véletlenül ugyanott tartózkodott Pataki Mihály, a Ferencváros vezetője. Patakinak tetszett a játékom és tárgyalt is a bátyámmal, hogy menjek a Fradiba, de akkor — azt hiszem, hogy a fiatal korom miatt — nem lett semmi a dologból. Igaz ugyan, hogy az akkori Fradi csatársorból nehéz dolog lett volna valakit kiszorítani. Másodszor 1936-ban, amikor az SBTC már az NB l-ben játszott és Újpesten 3:2-re végeztünk a Phöbus ellen, akkor a bátyám tárgyalt Maillinger elnök úrral. Csak azon múlt a dolog, hogy állást kértem és a Fradiban azt mondták, hogy ezt csak pár hónap múlva tudják biztosítani. Újpesten pedig mindjárt állást kaptam. így kerültem az Újpesthez és így lettem Újpest szurkolóból újpesti játékos. 27
