Nagy Béla: FTC napló 1934-1937
1935 Az FTC—Attila Magyar Kupa-mérkőzést másodszor is elhalasztották! Egy héttel korábban a havas pálya, ekkor pedig a mély „mocsárszerű” talaj akadályozta meg a találkozó lejátszását. Még egy „baleset" is történt ezen a vasárnapon: „Recsegve, ropogva dőlt hanyatt a pálya órája a Springer-szobor mögött. A vasoszlopok, mint a hajtű, olyan könnyedén hajlanak hátra. A hatalmas felületbe bele kapaszkodik a tornádó-szerű szélvész és mint valami játékszert, úgy hajlítja mind hátrább, rá a fákra, majd még lejjebb a kerítésre. Ijedten veszik észre, hogy az utcán húzódó vastag villanyvezetéket is elszakította és az elszakadt drótok ott lógnak az utcán a gyalogjáró kövezetére. Életveszély! Mester Gyuri bácsi azonban sürgősen intézkedik az eltakarításról.” február 19. Ferencváros—Attila 9:2 Ezen a napon a ferencvárosi csatársor is „életveszélyes” volt: „Megindul a zöld-fehér gólgyár. Táncos sok jó labdát ad be, az Attila kapusa sok rossz labdát vesz be. De a gól, a sok gól minden stíluselmélet szerint is sok gól: a közönség örül, a tekintélyes számmal kivonult B-közép nagyon örül.” A fradisták félidőben már 7:1-re vezettek! március 3. Ferencváros—Szeged 6:1 „Hajrá Szeged !-del kíséri a szegedi közönség a Ferencváros első, rögtön a kezdésből fejlődő akcióját, de hamarosan ajkukra fagy a hang, mert Kemény jól támad és bár Sirály szorongatja, pontosan ível a kornervonalról Sárosi elé, aki kinyúlva, hátradőlve, éppen hogy el tudja érni a labdát, de ez is elég hozzá, hogy lábáról közelről a szegedi kapuba csússzon a Ferencváros vezető gólja. Harminc másodperc után 1:0! A 38. percben Táncos—Toldi—Sárosi —Kemény akcióból a balszélső centerez, Gyurcsó lábáról a labda a lesre futó Sárosi elé pattan, aki nyugodtan lő gólt, mert a labdát ellenféltől kapta. 2:0! Ilyen megjegyzéseket hallani: — Nagyon jó a Fradi... nagy vereség lesz.” így is történt, a Ferencváros 3:0-as félidő után egyik legbiztosabb szegedi győzelmét aratta. A mérkőzésen Sárosi György négy gólt szerzett! * * * Sárosinak ez a mérkőzése más esemény miatt is emlékezetes. A csapatkapitányi tisztséget ekkor kapta meg, és hosszú-hosszú évekig viselte a népszerű sportember. A Fradiban mindig nagy megtiszteltetésnek vették a csapatkapitányi címet. Az első kapitány 1901—1905-ig (haláláig!) Berán József, a csapat jobbhátvédje, első válogatott játékosa volt. Utána egészen a világháborúig Bródy Sándort tekintették a csapat szószólójának, kapitányának. A világháborús évek után — a régi öregek — Blum Zoltán, Pataki Mihály és Tóth Potya István felváltva kapitánykodtak. A profizmus bevezetésekor rövid ideig a rangidős Schlosser Imre is viselte a megtisztelő címet. Őt Hungler II János, Amsei Ignác és Takács I Géza követte. A 100%-os bajnokság után már Kohut Vilmos és Lyka Antal volt a rangidős, így a mérkőzések előtt ők „paroláztak” bíróval, ellenféllel. Sárositól még többet vártak az egyesület vezetői: „Sárosit tettük meg kapitánynak. Nem azért, mert ő a Sárosi, hanem azért, mert ő a leghiggadtabb tagja a csapatnak. Köteleztük a kapitányt, hogy büntetés terhe mellett a legszigorúbban teljesítse is kapitányi teendőit. Ahol szükség van rá, azonnal február 17. 29
