Nagy Béla: FTC napló 1931-1933

1932. Malaky Mihály és Gschwindt Ernő után még egy nagy veszteség érte a Ferencváros tábort. A rákoskeresztúri temetőben helyezték örök nyuga­lomra az egyesület nagy halottját, Horváth Ferencet, az alapító tagok egyikét. „A koporsót elárasztották koszorúkkal, melyek között a család, roko­nok, más hozzátartozók megemlékezésén kívül az MLSZ és az FTC ko­szorúja hirdette, hogy a magyar labdarúgás is gyászol. Horváth Ferencnél senki sem volt híresebb a századfordulón a ma­gyar futballban. Nemcsak azért, mert már gyerekkorában elvesztett fél­karja miatt is feltűnt a pályákon a félkarú Horváth, de azért is, mert já­téka kitűnő, felfogása, sportszeretete és munkakészsége pedig tökélete­sebb volt, mint bárki másé. A lelke, szíve, gondolkodásmódja nem volt csonka! Már abban a csapatban résztvett mint játékos, amely az FTC színeinek legelső képviselője volt. A Malakyakkal fejlesztette hirtelen ko­mollyá az 1899-ben alakult zöld-fehér csapatot, s az egyesületen belül a szakosztály egyik naggyátevője lett. Egyike volt azoknak, akik az MLSZ megalapítását sürgették, s mikor Kárpáti Bélával az alakuló közgyűlést 1901-ben egybehívta, az őt titkárává választotta. A következő évben már főtitkára az MLSZ-nek! Kitűnő szakértelme, helyes felfogása arra ösztö­nözte, hogy a futball szervezeti megalapozottságát kiépítse. Ezért kezde­ményezte a bíróvizsgáló bizottság felállítását. S amíg szervező erejét, szé­les látókörét a szövetségi életben érvényesítette, addig az FTC-ben is ve­zérlő fáklya volt a futballcsapat felvirágoztatása terén. Ezekből a fényes jellembeli tulajdonságokból fakadt híre-neve, személyének, tekintélyének tisztelete. S ezeket a tulajdonságokat megtetézte az, hogy gondolatait mindig pompásan tudta kifejezni, mert nemcsak a maga korának egyik utolérhetetlen szakértője volt a futballsportban, hanem kitűnő előadókész­séggel is meg volt áldva. Igen sokszor hangoztatta, hogy nem a csapat sikere az első és mindenek felett álló cél, hanem a becsületes tiszta sportműködés, a sportoló jellemszilárdsága. Hosszú évekig komoly hatást gyakorolt ezzel a puritánsággal az FTC-re, és az egész magyar futballra is. Sportlapot is indított abban is hirdette meggyőződését. 1914—1916-ig az MLSZ alelnöke is volt. Később azonban egyre jobban bántotta a fut­ball szellemének átalakulása. Egy ideig harcolt felfogásaiért, azután las­san félreállt. Évek óta kínozta gyomorrákja, mely 58 éves korában halá­lának okozója lett. Horváth Ferenc rászolgált arra, hogy minden magyar futballista tiszteletben tartsa emlékét." december 15. Ferencváros—Észak-Marokkó 22:0! A Ferencváros fennállásának legnagyobb gólarányú győzelmét ezen a napon aratta. A távirati jelentés szerint „Alaposan beborult időben álltunk ki, s a pálya is gyalázatos állapotban várta a csapatokat. Egy óriási sár­tenger volt. Fölényünk azonban ezen a talajon is azonnal kibontakozott, s pár perc után valósággal beszorítottuk kapujába az ellenfelet. Hiába védekeztek a derék maro.kkóiak kézzel-lábbal, egymás után rámolták be a fiúk a gólokat. Amikor a bíró a meccs végét jelezte, már huszonkét gól 63

Next

/
Thumbnails
Contents