Nagy Béla: FTC napló 1928-1930

1928 drukker jönne ki és sokat lármáznának, hogy a csapat megszokja a bécsi közönség várható zenebonáját. Erre a tréningre tehát felfüggesztik a zöld­fehérek vezetőségének azt a határozatát, hogy a tréninglátogatóknak nem szabad bekiabálni.” november 11. Rapid—Ferencváros 5:3 „A Rapid első mozdulatai után látszott, hogy a Rapid a következő el­határozással jött a pályára: ma itt játékkal nem tud győzni, viszont győznie kell. Fegyvertárából előszedte tehát azokat az eszközöket, amikkel az ellen­felet meg lehet félemlíteni. Ha a Ferencváros ugyanezt a módszert alkal­mazta volna, akkor botrány zaja verte volna fel Bécset. Ezeket előrebocsátva meg kell állapítani, hogy az eredmény reális. A II. félidőben a Rapid a maga módján kiharcolta fölényét és két gyors egymásutánban rúgott góllal eldöntötte a harc sorsát. Sőt ebben a periódusban a közönség előtt még a csoda bekövetkezése sem látszott utópiának. A Ferencváros, amely pedig az első félidőben már kiadós ízelítőt adott a legszebb futballból, zavarba jött, kapkodni kezdett. Viszont a Rapid sem bírta végig ezt a tempót. Visz- szaesett, sőt a II. félidő 21. percétől kezdve a Takács I. kiállítása miatt csak 10 emberrel játszó Ferencvárosnak már nem tudott gólt lőni, csak kapott tőle egyet. A Ferencváros klasszisa így most is csillogott. A sok hátráltató körül­mény mellett is bebizonyította, hogy épp oly sportszerűen egészséges sport­szellemből fakadó nemes lovagiassággal tud mérkőzést veszíteni is, mint amilyenben diadalai születtek. Azok a diadalok, amelyek a legnagyobb fut- balldíj méltó győztesévé avatták a mai napon.” A Ferencvárosnak nem sikerült megőrizni veretlenségét a KK-ban. A vereséget feledtette a diadal öröme: A Ferencváros 1 évre a Középeurópai Kupa birtokába került! A kupa átvétele azonban különbözött a ma már megszokott mozzana­toktól. Az történt ugyanis, hogy nem a küzdőtéren adták át a trófeát, és nem is a csapatkapitány vette át! A kupa átadása így zajlott le: ,,A mérkőzés végén Hungler háromszoros él jent vezényelt az ellenfélre és a fiúk harsá­nyan éljenezték meg a vendéglátó Raoidot, A bécsi csapat észbekapott, hochozott volna, de a tömeg torkára fojtotta a szót, mert éktelen pfujolást kezdett, válaszul az éljen kiáltásra. Gyalázkodás, szitok kísérte a csapatot abba a helyiségbe, ahol azonnal a serleg átadása következett. (A kupa a mérkőzés alatt egy asztalon a pálya szélénél látható volt mindenkinek. A szerk.) Kint még zúgott a pfujolás, amikor bent az első szónok ünnepi szavaiba kezdett. Kínos és kellemetlen volt ez a jelenet. A játékosok holtrafáradtan dideregtek a fűtetlen helyiségben, egy deszkaépület szellős részében, ahol egy boxring hirdette, hogy valami tréninqteremben vaqy szertárban vaqyunk. Az ajtókat minduntalan hivatlan vendéqek kopogósa nyittatta ki. Az „ünnep­ség” rövid volt. Fischer igazgató, a KK-bizottság elnöke adta át Szigeti elnöknek a kupát és a játékosoknak az aranyérmeket, hangsúlyozva, hogy a Ferencváros személyében a legjobb középeurópai csapat jutott ehhez a szép kitüntetéshez. Szigeti köszönő szavai után Holub, a Rapid elnöke mondott néhány üdvözlő szót.” 23

Next

/
Thumbnails
Contents