Nagy Béla: FTC napló 1928-1930
1929 minden csapatunk, amikor idegenben nagytudású, fejlett játékkultúrájú csapattal kerül szembe és így volt ez vasárnap is a Ferencváros a kétszeres olimpiai bajnokot látta magával szemben. Könnyű elgondolni, hogy a monte- videói National pályán az ottani tizenegy sokkal fölényesebb nyugalommal jelenhetett meg a harmincezer néző előtt, mint a messze földről idevándorolt magyar fiúk együttese. Tessék elképzelni a hangulatot, amikor a magyar csapat udvarias megtapsolása után a harmincezer torok kitörő örömmel, harsányan és boldogan rivalg kedvencei felé. A zsibongó pálya felett repülőgép motorja zúg. Parádés szállongással illeg, billeg a dübörgő nézőtér felett. Az ülésből kihajlik egy kéz és valami tarkaság zuhan a pályára. Kék- fehér-kék színekbe csavart labda ugrik fel belőle. A nép őrjöng, a gépet ünnepli, a nemzeti színek becsületét bízza a csapatra és ezeknek a színeknek a mámora extázissá magasztosítja a lelkesedést. A mieink csak állnak ebben a zajban, zúgásban és valami érthetetlen vágy ágaskodik bennük, jó lenne, de jó lenne megszökni innen. Oly fájdalmas, oly keserűen kegyetlen érzés ez az elhagyátottság. De íme, ott a kékfehér színek mellett még egy lobogó bomlik ki. Piros igen piros. Aztán lassan lecsavarodik a fehér! Micsoda boldogság, micsoda káprázat. Csakugyan a piros-fehér-zöld színek azok. Az otthoniak vágya szorongása, félelme és buzdítása omlik el a magyar trikolór színein, felrémlik minden kedves arc, ami a szívekben él az egész úton. Könny kívánkozik a szembe ... de nem, most nem szabad ellágyulni, Azért a három színért, azért a sok otthoni sóhajért, azért, csak azért is. Minden ideg feszül, minden szem a labdára mered. Megszólal a síp és elindul a labda mögött a gyilkos, feltarthatatlan magyar roham. Ennek a rohamnak nem lehet ellenállni. Ez a roham 25 percia tartott és ámulatba eitette Uruguay népét, amint három gólt kergetett be abba a veretlen kenuba. A magyar csapat legyőzte Uruguay hivatalos válogatottiát, amely még otthon sohasem szenvedett vereséget! Ez a gvőzelem a magyar futball külföldi dicsőséges szereplésének eddigi legkimagaslóbb fegyverténye. A titka egyszerű. A Ferencváros teljes tudatában volt feladatának és ahhoz mérten küzdött. Nem volt hajlandó elfoaadni azt a meaállonítást, amit pedig a csapathoz közelállók is vallottak, hoav a dél-amerikaiak sokkal gyorsabbak és velük szemben a Ferencváros védelme túlságosan lassú. A Ferencváros telies lendülettel feküdt a játékba és taktikai érettségének avönvörű néldáiát adta azzal, hogy a játék eleién ellenállhatatlan ostromot kezdett. S mikorra az uruguayi csapat ezt a taktikát, ezt a fergeteges rohamozást ellensúlyozni tudta, akkor már a mérkőzés elveszett. Csak az erőszakosság, csak az elkeseredettségből fakadt inkorrektség és a bíró sportszerűtlensége tudta a vereség súlvát kissebbíteni. Ez azonban mit sem von le a Ferencváros s'keréböl, ami a magvar futballnak is wiláqraszóló dicsőséae. Bármilyen is lesz a túrának a folytatása, bizonyos, hogy az eddigi sikerek, elsősorban oedia a vasárnapi avőzelem a Ferencváros útiát a magyar futball diadalmas hódításává teszi! (A Nemzeti Sport cikke nyomán.) iúllus 25. Ferencváros—Montevideo váloqatott 4:1 Ez egv hétközi alkalmi mérkőzés volt, a naav visszavágóra vglg felkészülést szolgálta. Idehaza csak augusztusban értesültek erről a találkozóról, 57
