Nagy Béla: FTC napló 1928-1930
1928 Az olimpia zárónapja. Az amszterdami olimpiai stadionban ekkor a lovaglóversenyeket rendezték. Ezt megszakítva fél hatkor az előző estéről elmaradt eredményeket hirdették ki. Először a kardvívás olimpiai bajnoka, Terstyánszky Ödön tiszteletére hangzott fel a magyar himnusz. Ezután ismét felejthetetlen pillanatok következtek. „A boxeredményeket hirdetik most és — mint a legkönnyebb súlycsoport győztese — Kocsis győzelme az első, aminek tiszteletére az ünnepi ceremóniát végigcsinálják. Üjra a főárbocon leng a magyar zászló és újra felhangzik a Himnusz, amit most már még nagyobb örömmel, még nagyobb hanggal éneklünk. A kettős siker nagy öröm és nagy boldogság, ami hatalmas tekintélyt szerez a nézőseregben a magyar színeknek.” Megtörtént!! — 29 évvel az FTC megalakulása után először állhatott a dobogó legmagasabb fokára ferencvárosi sportoló. Először avattunk egyesületünk tagjai közül olimpiai bajnokot. Hosszú volt az út 1899. május 3-tól 1928. augusztus 12-ig — de százezrek örömét, lelkesedését jelentette ez a nap a szűkebb hazában — a Ferencvárosban. Kocsis 64 éves korában egyik levelében ezeket írta: „Mindmáig Fradi nevelésnek tartom magam. Szegény proligyerek voltam, s az FTC lett a második otthonom. Boldog voltam, amikor a zöld-fehér mezt magamra vehettem és még boldogabb, amikor a zöld-fehér színeket győzelemre vittem. Az olimpián négy mérkőzést vívtam és négyszer győztem. Életem legnagyobb dicsőségének tartom, hogy én lehettem az FTC első olimpiai bajnoka!" ★ ★ ★ Még egy olimpiai bajnokot ünnepeltek ezen a napon, de őt nem az amszterdami stadionban, hanem — Nagykanizsán. „Mező Ferenc dr.-t a szellemi olimpiád magyar bajnokát ma itt Nagykanizsán, szülővárosában ünnepelték. Először délután a futballpályán, a Ferencváros—Kanizsa mérkőzés megkezdése előtt Bertin József dr. üdvözölte Mező Ferenc dr.-t, és nemzeti színekkel díszített virágcsokrot és egy ezüst tollat nyújtott át, majd 2000 főnyi közönség éltette az olimpiai bajnokot. Este Mező Ferenc tiszteletére 150 terítékes bankettet rendeztek, melyen a város színe-java köszöntötte és éltette." Mindenképpen érdemes felidézni ennek a nagyszerű sikernek a részleteit, hiszen mindmáig egyedülálló. Mező Ferenc dr. a nagy munka előszavában így emlékezett: „Elhatároztam, hogy erőmet, időmet, egyetemes és hazai művelődéstörténelmünk egyik jelentős részének tanulmányozására fordítom, másszóval megkísérlem összeállítani a magyar és az ókori testedzés történelmét. Rövidesen munkába is fogtam. Mindkét irányban gyűjtöttem az anyagot, s ugyancsak kellemesen érintett, amikor a testnevelési ügyosztályról azt a felszólítást kaptam, hogy vetíthető képekhez való magyarázatul írjam meg két előadásban az ókori sport történetét. Ahogy ezzel elkészültem, a magyar sport múltjának a kérdéseibe mélyedtem, sok érdekes, jórészt ismeretlen adatra bukkantam, s már egy korszakot (1825—1875) fel is dolgoztam, amikor megtudtam, hogy a Testnevelési Tanács már régebben másnak adott megbízatást a magyar sporttörténelem megírására. Visszatértem a klasszikus ókorhoz. Végiglapoztam minden ókori írót, akinél, ha még oly jelentéktelennek augusztus 12. 16
