Nagy Béla: FTC napló 1928-1930
1928 Idehaza a Balatonátúszó versenynek volt nagy sikere. Két úszónkkal is érdekeltek voltunk. Jónás Zoltán ötödiknek ért a siófoki célba. „Nagy ováció fogadta az első nőt, a kis Szöllőssy Steinberg Mariannt, aki aránylag frissen abszolválta a hatalmas 12 és fél kilométeres távot. Mindezt 5 és fél órán belül. Az FTC-s lány így megverte a MUE favorit hölgyeit.” augusztus 5. Az osztrák Wiesberger Badóval állt ki küzdeni. A 2. percben Badó szal- tót csinált, a híd azonban alacsonyra sikerült és Badó kétvállra esett. Az öntús után Badó éremesélyei szertefoszlottak, versenyzőnk a 6. helyen végzett. Badó teljesítményét így értékelték: „Badóban megvolt minden igyekezet, de sajnos ő csak 91 kilós s 110 kilós bajnökkal szemben nem tudott kellően érvényesülni. Az általa dobott két nagyság erősebb volt. Velük szemben mindent reszkírozni kellett, sajnos ez a többi ellenfelek ellen már nem sikerült." augusztus 7. Vízilabda-csapatunk a döntőbe jutásért az egyik nagy esélyes a francia válogatott ellen gigászi küzdelemben 5:3-ra győzött. A csapat legjobbja a mesterhármast szerző Vértesi József volt. A legszebb gólját így szerezte: „Keserű elfog egy francia passzt. Vértesihez ad, aki a kapu közelében megismétli előbbi trükkjét. Megint ketten is rátámadnak, azt hisszük a helyzet már reménytelen. Vértesi azonban egy ügyes húzást csinál, s mintha egy pillanatra minden megmerevedne a pályán, azután egy zúgó bomba, s felhördül a tribün; gól 4:2! A lelkesedés tombol, kalapok emelkednek az égbe, s hogy az öröm okozta kacagásba még több vidámság vegyüljön, a magyar pólócsapat derék masszőré, Kiss örömmámorában ruhástól ugrik be a vízbe I” Az olimpiai döntőben már kevésbé sikerültek a magyar akciók, így a magyar csapat Németország mögött a 2. helyen végzett — ezüstérmes lett. augusztus 9. Megkezdődtek az ökölvívó mérkőzések. A négyfőnyi magyar gárdából a két irodista nagyszerűen helytállt. Széles második mérkőzésén csak sérülése miatt kapott ki az amerikai Daleytől — így a 8. helyen végzett. Kocsis Antal szinte bámulatba ejtette a nézőközönséget. „A magyar Kocsisnak ellenfele a német Ausböck volt. Kocsis, mint régi ismerősét üdvözölte Ausböoköt. Tavaly ősszel Budapesten Kocsis kiütötte ellenfelét, de úgy, hogy az a ring kötelein is keresztül repült. Ezért Kocsis, mint a mérkőzés favo- ritja szállt a ringbe. Az első pillanattól kezdve ő irányította a mérkőzést. Tiszta váltakozó ütései jelentékeny pontelőnyt biztosítottak neki már az első menetben. A második menetben változatlanul övé az irányító szerep. A tempót még jobban fokozza és pompás belharcával egyaránt elragadtatia a bírákat és a nézőket. A harmadik menet elején Ausböck összeszedi magát, Kocsis azonban ekkor is felülkerekedik és ezt a menetet is a maga javára dönti el. Győzelmének kihirdetésekor fergeteges taps zúg a teremben.” 14
