Nagy Béla: FTC napló 1925-1927
1927—1928 A FERENCVÁROS EGYIPTOMI PORTYÁJA AZ ELSŐ EGYIPTOMI GYŐZELEM Ferencváros—Kairó válogatott 4;2 A csapat játékával a legteljesebb elismerést vívta ki. Sportbelileg is hatalmas értékű ez a győzelem, de százszorosán növeli értékét az a nagy erkölcsi súly, mely ezzel a játékkal egybe volt kötve. Minden érdem a Ferencváros tizenegy játékosáé, aki az út rettentő fáradalmát még ki sem pihenve, megtörte az egyiptomiak viharzó erejét és tökéletesebb tudásával kicsikarta a győzelmet, melynek nyomán a legteljesebb elismerés, és a legnagyobb megbecsülés száll felénk. Na, de menjünk sorjába. Pattogó indulóra gyújt a rezesbanda, s a csapat beszalad a pálya közepe felé. Az alacsony főtribün előtt megállnak a fiúk és háromszor csattan fel keményen a huj, huj, hajrá. Dörgő taps a válasz. Az állóhely elé szaladnak a játékosok és ott vezényli Flungler a huj, huj, hajrát. Az egész tömeg önfeledten tapsol, kiabál, éljenez. Az egyiptomi himnusz után a két csapat a díszpáholy előtt sorakozik fel. Az egyiptomi szövetség gyöngyházzal díszített mahagóni dobozt nyújt át, mi csak rózsacsokrot adunk. Formás támadásokkal indul a játék, de hamarosan az egyiptomiak veszik át a játék irányítását. Lámpalázas a csapat, nem áll elég szilárdan a lábán. A 14. perc meg is hozza az elkerülhetetlen gólt. A balszárny megy el, Mohrein bevágja a labdát, Riad rajta van és védhetetlenül küldi közelről a hálóba. Erre azután a mi negyedóránk következik. A 36. percben Rázsó ráfut egy hosszúnak látszó labdára. Kapura húz és míg a kapus lövést vár, ballal a sarokba gurítja az egyenlítő gólt. A félidő perceit a zene tölti ki. Olyan lágy, buja melódiákat fúj a rezesbanda, melyek jól illenek ehhez a csodálatos környezethez. Amint hölgyek után kutatok, felfedezek egy kis tribünt a pálya egyik sarkánál, amelyen csak nők ülnek. Szőnyegsátor borul föléjük és csak a pálya felé van kilátásuk. Ez a háremhölgyek páholya, ahová férfi nem közeledhet. Külön bejárat vezet ehhez és csak az élénk, kíváncsi szemek villognak le a pályára. A zenét minden szám után megtapsolják, éppen úgy a már érkező csapatokat is. Két meleg helyzet után száll Amsei kapuja fölé a labda, aztán komoly magyar akciók kezdődnek. Védelmük láthatólag fárad, s a 23. percben megszületik a vezető gól. A jobbszárny leszalad, Rázsó beadása balra kerül, innen Kohut beíveli és Rázsó kapásból a túlsó sarokba helyezni. A következő percben a félpálya tájáról száll a szabadrúgás pontosan a kapu elé. Amsei kiugrik a labdáért, de a centert senki sem fogja így a fejéről a labda a hálóba esik — 2:2! A 27. percben Rázsó nagyszerűen ívelt labdáját Szed- íacsik pompásan befejeli. Egyre jobban kialakul a mi fölényünk. A 35. perc a meccs legszebb jelenete. Magasan, de pontosan száll lábról lábra a labda. Ffungler—Bukovi—Kautzky—Kohut—Szedlacsik—Takács a labda útja és az összekötő most a tizenhatos tájáról védhetetlenül vágja a kapuba. Zúg a taps körös-körül és a nézősereg moraja jelzi, hogy kész a siker, és nagy a hatás. 86
