Nagy Béla: FTC napló 1925-1927
1927 lemben izgalmas játék alakult ki. Hamarosan kidomborodott azonban a ferencvárosi halfsor, majd a csatársor jobb játéka és ezután már a Ferencváros volt az úr a pályán. A mérkőzés után a Ferencváros öltözőjében Brüll elnök átadta azt az értékes, díszes ezüst serleget a zöld-fehéreknek, amit a két csapat tavaszi találkozásaira kitűzött. — Semmi keserűséget sem érzek — mondotta, — mert derekas munkával és értékes játékkal érdemelte ki a csapat a győzelmet. További sikereket kívánt, mire a serleget átvevő Pataki vezényszavára háromszoros harsány éljen üdvözölte az illusztris sportvezért. Erre mintegy egy emberből tört ki az öltözőben levőkből az FTC indulója, amit lelkesen csillogó szemmel énekelt mindenki. A játékosok — még többnyire félmeztelenül — és Szigeti elnökkel az élen a vezetőség is ott állottak a masszőrpad körül, s a májusi estbe, mint valami friss, szilaj harci riadó zengett bele a szívből jövő dal: — Nagy volt az FTC, nagy lesz az FTC! Ragyogott, szinte könnyezett minden szem, s az induló után dörgő éljenzés köszöntötte Szigeti elnököt, aki boldogan vitte a trófeát magával. S kint, az öltöző folyosójára kukucskáló franzstadti gyerekek vették át a hangot, s éljenezték tovább a Fradit, a magyar bajnokot." ★ ★ ★ Aki amatőr-bajnokot csinált az FTC-ből és profibajnokot a Ferencvárosból. Az egyesület első hivatásos labdarúgó edzőjének, Tóth Potya Istvánnak szavait idézzük a kezdeti sikerekről: — 1925 húsvétján történt. Vasárnap az üllői úton megvertük az MTK-t, hétfőn a Hungária úton 5:0-ra kikaptunk a WSC-től. Este Szigeti elnök ösz- szeveszett Bródy Sanyival, s a Széchenyiben a fiúk előtt azt a kérdést intézte hozzám, felcsapnék-e trénernek. A fiúk általános lelkesedése válaszolt helyettem. A szezon végén jártunk, nem volt tehát egyenlőre más gondom, mint megpróbáljam a csapatot kondícióba hozni és bekerülni az akkori országos bajnokság döntőjébe. A tegteljesebb odaadással tudásom legnagyobb kifejtésével törekedtem, hogy az FTC-t az MIK elé hozzam. Az 1925—26. évi bajnokság megnyerésével ez sikerült. (Magam is 14 mérkőzésen vettem részt.) Azonban a finálé már nem elégített ki, s igen bő tapasztalatokat nyújtott a jövendőre nézve. A ferencvárosi proficsapat szervezésénél azután már ezeket a tanulságokat figyelembe vettem. Igyekeztem az ízlésemnek megfelelő olyan csapatot összehozni, amelyben a fiúk az én futballmentalitásomat magukévá tudják tenni. Kerestem bennük a futballtudást, de ezzel kapcsolatban megkívántam, hogy a győzniakarás és a klub iránti ragaszkodás minden körülmények között meglegyen. Mert a klubszeretet és lelkesedés nagyon fontos tényezői az eredményes munkának. Hogy ezt átplántálnom sikerült, roppant sokat segített. Ebben Blum Zoli és Pataki Mihály barátaim sokat segítettek, akiknek a magam és a klub nevében a legőszintébb köszönettel tartozom. A csapat a kezembe került, a munkám biztosan, szisztematikusan haladt előre, s a csapat úgy jött bele a játékba, ahogyan azt magamnak előre kikalkuláltam. Tudom és világosan látom, hogy a mai csapatunknak is vannak hibái és éppen arra törekszem, hogy azokat teljesen lecsíszoljam. Olyan 67
