Nagy Béla: FTC napló 1925-1927
1927 A Fradi ugyan rúgott még egy gólt, de ezt a tárgyilagos ferencvárosi közönség tiltakozására a játékvezető visszavonta: „A 76. percben a Ferencváros baiszárnya támad. Dán fut a kiadott labdára és mikor már jó méterrel túl van a kornervonalon, becenterezi, Rázsó pedig a hálóba fejeli. A bíró előbb megadja a gólt, de a Vienna protestálása és a taccsbíró megkérdezése után visszavonja. Közönségünk ezúttal újabb tanújelét adta sportszerű gondolkodásának: mint egy ember tüntetett a szabálytalan gól ellen, és nagy megnyugvással fogadta a bíró megváltoztatott ítéletét.” ★ ★ ★ Most egy hétköznapi edzés hangulatát idézzük fel. Egy 50 évvel ezelőtti edzés szinte mindenben eltért egy maitól, mégis érdemes feleleveníteni az akkori felkészülést. így edzettek ők: „Jön szépen mindenki és a dolgozók sorába lép. Tóth és Hungler egymásnak passzolva szalad végig a pályán. Amott Steczovits tanul szabadrúgást rúgni. Ffunglert a félpályára állítják és onnan gyakorolja a szabadrúgást — kapura. Előjön Turay is, s az új csillag is labdát kap. Tolja maga előtt egyszer jobb, egyszer bal lábbal — szól neki az utasítás. Es Turay dolgozik, a másik is, a harmadik is. Példás fegyelem mindenfelé. Huber ne álljon meg — szól Potya — tessék tovább futni. Steczovits nem fekszik rá teljes erővel a labdára. így nem lehet boldogulni! Bukovi is munkába áll, ő azonban nem vesz részt minden gyakorlatban, mert fáj a lába. Dán is csatlakozik társaihoz; Tíz kört gyalogolni — szól az utasítás — aztán légzőgyakorlatokra jelentkezni. Ez a Dán mai adagja, s Dán szorgalmasan gyalogol, körül, körül . . . Itt van Obitz is és Bukovinák már van partnere: fejelnek, stoppolnak, passzolnak egymásnak. És megjön még valaki, aki ugyan nem hivatalos, de mégis kijött. Gallovich a vasárnapi ellenfél kapusa. Gallovich barátunk a kapuba áll, tanulmányozni a Fradi-csatárok lövéseit. Vetődik is jobbra, balra, fogja ennek is, annak is a lövését. Csak egyen búsul: Nincs itt a Kohut! Sose búsulj! Ő fogja majd neked vasárnap a gólokat rúgni — vigasztalják! Dolgozik itt mindenki, szorgalmasan, erősen, főleg pedig fegyelemmel. Szóval itt aligha lehet baj! Izsák Zsazsa is elégedetten mondja: — Látják a fegyelmet? Látják ezt a példás rendet? Ezt kell először minden srácnak megtanulni, azután jöhet a többi. Nálunk egy szót sem szabad szólni a játékosnak a meccs alatt sem, csak játszani és küzdeni kell. Küzdeni a Ferencvárosért, a sikerért, a szurkolókért — egymásért!” február 27. Ferencváros—Nemzeti 3:2 A bajnoki nyitány a két nagyszerű csapat színvonalas, izgalmas összecsapása volt. Amikor a II. félidőben a Nemzeti kiegyenlített, akkor következett a mérkőzés legszebb része: „Egyik támadás a másikat kergeti, hol az egyik, hol a másik kapu forog veszélyben. Itt-ott keményebb is lesz a játék. A ferencvárosi csapat csodálatos küzdőképességről tesz tanúságot. A 60. percben következik a zöld-fehér csapat legszebb kombinációja: Hunglertől Kohutig hétszer vándorol lábról-lábra a labda anélkül, hogy fekete-fehér játékos hozzányúlna, de végül a labda a kapus zsákmánya lesz. Villámgyors akciók kergetik egymást. 62
