Nagy Béla: FTC napló 1921-1925

1924.

Ruprich—Jancsór hátvédpár mint a csapat félig-meddig újoncai teljesen csődöt mondtak. Vonatkozik ez különösen Jancsárra, aki ez után az egyesületből is eltávozott! Mindezeket még betetőzte az, hogy Amsei Náci bedagadt, fájós lábakkal vonult ki a pályára úgy, hogy cipőjének két oldalát a szertáros kivágta, hogy a bőr nyomása ne fokozza fájdalmait. De mert a fájdalom nem múlt, Náci a második félidőt már úgy kezdte, hogy cipóit levetette és zokniban statisztálta végig a mérkőzést! Aki a meccsen kint volt láthatta, hogy függetlenül a többi csapatrész gyenge játékától Amseinek egészségesen a 11 gólból nyolcat védeni kellett volna.

Tulajdonképpen mint krónikás szólok a témáról azon oknál fogva, hogy az MTK-pálya aznapi programja — amely egésznapos MTK—FTC műsorból állt — reggel 8-kor kezdődött a két egyesület ifi III. csapatainak a küzdelmével, mely alkalommal az FTC csapatában én is szerepet kaptam. Ezzel jogot nyertem magam is ahhoz, hogy az utánunk következő mérkőzéseket végignézhettem. Azt hiszem felesleges hangsúlyozni, hogy mind az amit azon a mérkőzésen láttam és láttak azok akik a mérkőzést végignézték egy sérülésektől és egyébb okokból nem megtizedelt, de pontosan megharmadolt csapat vergődött. E meccsről szóló visszaemlékezésem azzal a ténnyel fejezem be, hogy a kiegészült FTC néhány hónap múlva, a tavaszi szezonban ugyanezt az MTK-t 2:1 -re legyőzte!

Ügy gondolom nem követünk el sportszerűtlenséget ha félre teszünk minden ál és valós szerénységet és a valóságnak megfelelően az itt elmorv- dottakkal egészítjük ki az MTK—FTC mérkőzésről szóló csupán számszerű beszámolókat és időnként töredékesen megjelenő emlékezéseket."

A Nemzeti Sport tudósítója is sok mindenben alátámassza Bolykovszky mondatait, de Orth nagyszerű játékát is szépen méltatja:

„Csodálatosan játszottak össze olyan véletlen körülmények, amelyek kihatása nyomán adódott ez a futball özönvíz előtti korszakában is ritkán előfordult két számjegyű gólösszeg. Mindenekelőtt Orth ragyogó játéka volt az első körülmény, amely rányomta bélyegét az egész meccsre és egyben a sorsát is eldöntötte. Az MTK csapata nem volt sem jobb, sem rosszabb, mint máskor, csodálatosan nagyszerű kedvében volt azonban Orth, az MTK csatársorának és egyben egész csapatának istenadta tehetségű, kivételes klasszisé vezére. Orth egymaga nyerte meg ezt a meccset az MTK-nak! Igaz, hogy Orth eredményességéhez nagyban hozzájárult az FTC közvetlen védelmének gyenge volta, de még ennek a falábakon mozgó védelemnek sem tudott volna az MTK csatársor tizenegy qólt rúgni Orth nélkül. A különböző stílusú emberekből összekovácsolt játékos-lánc szerepelt az FTC támadósorban is. Ahány fej, annyi gondolat. Az FTC-t határozott balszerencse üldözi. Játékosai eltávozását nem tudja pótolni, az új sztárok is elrepültek, vagy nem tudta őket felszívni a csapat . .

Az újságírók páholyában a népszerű Salamon Béla nagyszerű hangulatban nézte kedvenceit, s a góloknál nem fukarkodott megjegyzéseivel: 7:1-né| megjegyezte:-„Ez az FTC rossz hete! A kilencedik gólnál kijelentette: Most már valószínű, hogy qyőzünk! A 10. és 11. gól már neki is sok volt: Ez mór sok — mondotta. Fiúk hagyjátok abba! Nekem is van szívem!"

De túlzás nélkül íqy gondolkodott akkor már a publikum kilenctized része, úqyhogy mindenki számára megváltásként hatott a bíró befejezést jelző hármas füttye. És a tízezernyi publikum érezte, hogy a futball színpadának egy nagy tragédiája után gördült most le a függöny."

93