Nagy Béla: FTC napló 1921-1925

gon vitqtkozik a bíróval. Közbelépnek az FTC többi játékosai, nagy hang­zavar, a bíró sápadtan áll a játékos gyűrűben, a közönség némán figyel. Egyszerre azonban mintha millió torokból törne föl az ordítás, a közönség beleszól a vitába, miközben Slum haragos kézlegyintéssel int a csapatának, megindul az öltöző felé, s lassan követik őt az FTC játékosai is valameny- nyien. A pályára izgatott klubvezetők futnak be, sürgés-íorgás, a közönség fülsiketítőén zajong, a rendőrök kordont vonnak, s minthogy az FTC részé­ről Sziqeti alelnök közli a bíróval, hogy a csapat nem hajlandó visszatérni, Schreiner Károly lefütyüii a játékot, s szoros rendőri fedezet mellett maga is az öltözőbe vonul,, majd követi őt az MTK csapata is. A közönség min­den oldalról a pályára özönfik, száz kü'iön csoport is alakul, s mindenütt hihetetlen izgalommal tárgyalják a viharfelhőként a közönséq nyakába zú­dult váratlan eredményt. Ez alatt bent az FTC-öltözőben Blum magából ki­kelten kiáltozza: — Egy év becsületes munkáját nem engediietem tönkre­tenni bírói ítélettel. Mindiq sportszerűen cselekedtem, ezt azonban már nem lehet elviselni. Ha íqy lehet bajnokságok sorsát eldönteni, akkor vissza fo­gunk vonulni a sportolástól. Semmi célja nincsen egy egész évi nehéz mun­kának, amikor eqy ember meggondolatlan ítéletével megfoszthat egy csapa­tot munkájának gyümölcsétől. Hiába csendesítik barátai, társai nem tud lecsillapodni. Irtózatos lelki megrázkódtatáson ment át néhány rövid perc alatt. A káosz teljessé válik a pályán, s a rendőrök csak a legnagyobb erőfe­szítéssel tudják az embertömegeket távozásra késztetni. Méq javában vihar­zik a szenvedelem, jönnek ki sorban a már felöltözött játékosok, mindenkit meqéljeneznek, de Szabót és Patakit vállára is emeli a tömeg. Normális, eredményes, sportszerű befejezés helyett íqy végződik az MTK—FTC döntő jelleqű bajnoki mérkőzés 1922. május 28-án. Kétségbe kell esnünk a hibáknak az egymásra halmozása föiött. Két- séqbe kell esnünk bíróink'könnyelműséqén és játékosaink meggondolatlan­ságán. Szörnyű doloq, hoay bíróink minden megfontolás nélkül szándékos­nak minősítenek véletlen handsot és helytelenül megítélt 11-esekkel nem átallják eldönteni bajnokságoknak a sorsát. Végzetesen súlyos hibát köve­tett el Schreiner Károly az elesett Szabó által csak a tehetetlenség nyomá­sa által elkövetett hendsért megítélt 11-essel, de végze esen sú'yos hibába esett az FTC csapata is, mert elhagyta a pályát, s faképnél hagyott 25 000 embert. Dr. Földessy János a Spbrthírlapban megjelenő „Apró jegyzetek" című írásában így vélekedőit a történtekről: „Elvonult a két csapat. Mindenki tudta, mit jelent az eset: 11-es és a levonulás. Az MTK mégis néma, a levonultakat pediq vállain viszi ki a tö­meg, s kocsiiát az FTC pályáig húzza át. Az objektív véleményem: az FTC feladta a csatát, elvesztette a mecs­etet. nem vette fel a bíróval is n küzdelmet. Pedia egy 11-est nemcsak ki­védeni lehet, hanem eay qólra is lehet kettővel válaszolni, ha eqy csapat olyan ’elkesen iátszik, mint ahogyan az FTC játszott. A szubiektív véleményem: az MTK nincsen rászorulva arra. hoqy íqv — búéi tévedéssel — nverien bajnokságot. Minthogy úqv érzem, hogy az MTK a zöld gyepen is men foaja nyerni a bainokságot, ki kell állnia becsületes küzdelemre az FTC-vel. Én az MTK helyében eqy nobilis gesztussal lemon­danék a levonulás révén nekem jogosan kijáró két pontról." 1922. 30

Next

/
Thumbnails
Contents