Nagy Béla: FTC napló 1921-1925
Több mint 50 év távlatából, emlékezik vissza a 84 éves Pataki Mihály az eddig nem ismert eseményekre. „Az első világháború után, az 1920-as évek elején Szigeti Imre, gazdag nagykereskedő, a Zugló csapatának elnöke, mecénása volt. Az FTC vezetősége ebben az időben még tiszta amatőr szellemben irányította, vezette labdarúgó szakosztályát. A háború előtti kitűnő FTC csapatából csak hárman — Tóth Potya, Blum Zoltán és jómagam — maradtunk meg és játszottunk tovább. A többiek kiöregedtek, betegek lettek, a játékot abbahagyták. Néhány jó játékosunk a leromlott gazdasági viszonyok következtében külföldre mentek, megélhetésüket biztosítani. Két régi játékosa az FTC- nek, Payer és Medgyessy már a Zugló csapatában játszott, s amúgyis legyengült csapatunknak semmi kilátása sem volt a jó szereplésre. Miért nincs nekünk is egy mecénásunk, sóhajtoztak, panaszkodtak az FTC-ben?! Dobó Gyula, a BTC volt válogatott játékosa és egykori osztálytársam is, már a Zugló csapatában játszott. Egy napon Gyula barátom felhívott telefonon, s közölte velem, hogy fontos ügyben -szeretne velem találkozni. Másnap egyik kávéházban találkoztam Gyulával. Kihangsúlyozta, hogy Szigeti elnök megbízásával jött, s közölte velem, hogy Szigeti szeretné, ha elvállalnám a Zugló edzőségét, de játékosnak is szerződtetne. Flórom évre — mondta, s az összeg felét előre kifizetné. Szigeti nagyvonalúságát már mindenki ismerte, ezért feltételeztem az összeg nagyságát . . . Gyulának egész röviden válaszoltam. Szó sem lehet arról, hogy én az FTC-t otthagyjam. Hosszú ideig kísérletezett még eredménytelenül, nem akarta elhinni, hogy ezt a csábító lehetőséget csak olyan könnyedén elutasítom!? Mikor már látta az arcomon az elutasítás komolyságát, csak arra kért, szinte könyörgött, ne hozzam őt kellemetlen helyzetbe, mert Szigeti el sem foqja hinni, hogy beszélt velem, és ilyen hatalmas összegre nemmel válaszoltam. Legalább azt tegyem meg neki, hogy találkozzam Szigetivel! Egyik vasárnap délelőtt találkoztam Szigetivel. Lakására hívott meg. Beszélgetésünkkor mindent elkövetett, hogy legyek a zuglói csapat edzője és játékosa és mondjam meg azt az összeget, amit kapni akarok! Újból kitérő válaszokat adtam, s végül megmagyaráztam, hogy ajánlatát azért nem teljesíthetem, mert az FTC iránt érzett hűségemet, szeretetemet nem adom el semmi pénzért! Búcsúzáskor még a következőket mondtam: Kedves Szigeti úr! Végtelenül örültem, hogy megismerhettem önt, a labdarúgójátéknak egyik nagy szerelmesét, aki komolv anyagi áldozatával is segíti és támogatja ezt a szép és tartalmas játékot, sportot, egyesületét és játékosait. Műven jó lenne, ha az FTC-nek is volna eay ilyen mecqrása, aki futball- szenvedélyét szerintem még jobban kielégíthetné az FTC-ben, az ország legnépszerűbb egyesületénél is! Ö is búcsúzott tőlem és még csak annyit mondott: Pataki úr, pár nap múlva ha tud, hívjon fel telefonon. Jó, majd felhívom önt, s ezzel becsuktam az ajtót. Amikor Szigetit felhívtam, válasza kedvező volt: szívesen jönne az FTC-be! Vágya teljesült, és hamarosan ő lett az FTC futballszakosztályának vezetője és mecénása. Mindannyiunk nagy-nagy szerencséjére!" augusztus 15. A BBTE atlétikai versenyét szokatlan módon, eav hétfői napon a Marqit- szigeten rendezte. Az FTC-atléták két számban indultak — mindkettőben sikerrel. A 110 méteres gátfutásban Stolmár Károly 16 mp-es idővel legyőzte 1921. 12
