Nagy Béla: FTC napló 1911-1921

,,A Ferencváros diadalútja. Az FTC futballcsapata diadalmenetben vonult végig a nagy, hatalmas, gőgös birodalmon, s aztán átlépte a csatornát, s a modern sportok tanítómesterein: az angolokon is aratott egy fényes diadalt. E szereplésével arra kényszerített egy félmillió embert, hogy a fut- ballról, odakint egy másik félmilliót, hogy a magyarokról beszéljen. Itthon — mily lélekemelő látvány ez — leomlottak a válaszfalak és klubköteiékek, barát és ellenfél egyformán tomboló lelkesedéssel fogadta a győzelmek hírét. Talán egy árnyalattal pirosabb a Ferencvárosban lakó polgártársaink arca, tán egy hanggal erősebb lelkesedésük, mert hiszen a diadalmas csapat az ő soraikból került ki, ők rajonganak, áldoznak érte hosszú küzdelmes esztendőkön át: ám ezért a győzelem öröme, lelkesedése közös minden magyar szívével, hisz a magyar sport, a magyar erő, a magyar virtus diadalát ünnepeljük. És megdöbbenve, szótlanul állanak azok is, akik eddig ellenségei voltak a futballnak. Soha nem volt jobb alkalom hozzájuk szólani. Ti jámbor emberek, akik ellenségei vagytok vagy voltatok a sportnak, akik lemosolyogták a mi emésztő, verejtékes munkánkat, akik beszéltetek és írtatok a futball erkölcsi és szellemrontó hatásáról, durvaságairól, tudjátok-e, hogy történt és mit jelent ez a diadalút? Tudjátok-e, hogy 15 esztendő rettenetes munkája kellett ahhoz, hogy a magyar futball sport odáig emelkedjék, hogy tanítványból mester lehessen. Gondoljátok el, hogy mennyit küszködött. eg.y külvárosi, elhagyott, pártfogó nélküli egyesület, míg világhódító körútra indulhatott?

Mennyit kellett harcolni a közönnyel, elfogultsággal, hánynak volt pénzbeli nehézsége, mikor a labdát sem tudta kifizetni, hányszor akarták elnyomni erősebb, gazdagabb, hatalmasabb egyesületek a zöld mező és a zöld aszial mellett. Sejtitek-e, hogy hány ezer ifjút ragadott ki a kávéházak és mégrosszabb helyek kedvteléseiből, míg a győzedelmes 11-et kiképezte. Hiszitek-e, hogy minő munka, léiekvesztő erőlködés kellett ahhoz, hogy közönyös, szabadjegyes társadalmunk lelkesedését oly mértékben megnyerje, hogy az ócska, szűk, elhagyott üres terekről Európa egyik legszebb és legnagyobb futball pályára költözhessen.

Van-e fogalmatok arról, hogy az a Malaky Mihály, akiről most az újságok öles cikkeket írnak, közel 15 esztendős, emberfeletti munkájának jutalmát egyedül a jól teljesített kötelesség öntudatában találhatja, hiszen a diadalok feletti örömét megosztja mindnyájunkkal, velünk, akik jóakaratú érdeklődéssel néztük fáradozásait és veletek, akik annyi gáncsot vetettetek lábai elé. Csak őt említem, mert a körút szervezése az ő nevéhez fűződik, de a klub mérföldes léptekkel való fejlődésében egy sereg társa részes, hogy csak Springer Ferencet, Schneider Bélát és Horváth Ferencet említsem.

Gondoltatok-e valaha arra, hogy 8—10 esztendő kell arra, hogy valakiből Schlosser, Borbás vagy Rumbold legyen. Sok-sok ezer ifjú dolgozott egy évtizeden át tikkasztó melegben, jeges esőben, hóban, sárban, kerülve minden mulatságot és kicsapongást, amíg belőlük egy-egy világhírű tehetség kivált. Ha van fegyelem a világon erőszak nélkül, a sport fegyelme az. Senki sem vigyáz úgy önmagára és társaira, mind a sportember, éspedig főként ,a csapatsportokban, ahol egyetlen tagnak egy félrelépése egy egész esztendő keserves • munkáját veszélyezteti. Harcolni egy célért, el nem csüggedve a balszerencsén, el nem kábulva a sikerektől. És e küzdelem egész éven át tart vereség és győzelmek között.

Megértitek-e most már, mit jelent az, hogy a futball oly óriási mértékben elterjedt hazánkban, hogy ma már azt akar játszani minden magyar ifjú, a paloták elkényeztetett fiai és a műhelyek dolgoskezű munkásai egyaránt."

14