Nagy Béla: FTC napló 1899-1910
1909. augusztus 28. Az FTC benevezte csapatát az első Magyar Kupa örökös vándordíj küzdelemsorozatára. (összesen 24 nevezés érkezett az MLSZ-be.) Érdekességnek számít, hogy az FTC kezdettől fogva idegenkedett a Magyar Kupa létrehozásával kapcsolatos eszméktől. Ez a negatív vonás azzal magyarázható, hogy a Fradinak is szándékában volt, hogy vándordíját alapítson, de így ez a terv nem valósulhatott meg. szeptember 19. Ebben az évtizedben ekkor rendezte az FTC a legrosszabb úszóversenyét! A 160 nevezésből 96 a zöld-fehéreké volt, míg a többi egyesületek csekély számú benevezett versenyzői is aiig-alig jelentek meg. Mint utólag kiderült olyan is volt, aki a döntő után kapta kézhez a versenyre a meghívót ... A gyenge eredményeket hozó verseny egyetlen nevezetessége, hogy a Fradi rendezésében ekkor úsztak először női sportolók — igaz mindössze,ketten! A 66 méteres távot Huber Nusi az FTC sportolója 1:18,6-es idő alatt úszta végig, és ezzel győzött... október 3. Már 1908-ban az MLSZ feljogosította a „legjobb vidéki csapatot", hogy kihívja a központi (budapesti) bajnokot. Eddig ezzel a vidéki bajnok nem élt, most a Kassai AC kiállt, hogy megmérkőzzön az országos bajnoki címért. A találkozót a Millenárison rendezték, amely nagy csalódást keltett. A kassai csapat rendkívül gyenge játéka után az FTC tetszés szerint rúgta a góljait, majd egy tucatot: FTC—Kassai AC 11:0. A nagy erőfölény miatt, a következő években a vidéki csapatok már nem is játszották le a döntőket.. . október 10. Az FTC még a nyáron bejelentette, hogy vízipóló csapatát ismét benevezi a bajnokságra. „1909-ben újra szép számmal voltak az FTC-ben vízipóló játékosok, hiszen a meddő esztendőkben is akadtak fiatal tehetségek, akik kedvet kaptak ehhez a szép sporthoz, s a Magyar Úszó Egylet mindegyiket felvenni nem tudta, s ha fel is vette, nem tudta foglalkoztatni. így került például a MUE-nál töltött rövid idő után Adóm Aladár is az FTC-hez és itt derült ki egy fiatal meliúszóról és műugróról, hogy remekül tud vízipólózni. A neve: Wenk János volt. És 1909 egyik nyári délutánján fiatalokból álló vidám társaság dobálta a labdát a Császárfürdőben. Megérkezett az uszodába Freund Jacques, a kitűnő osztrák vízipóló játékos is, aki abban az időben a MUE-ben játszott és a vízipóló sok ravasz fortélyára, addig nálunk ismeretlen technikai fogásra tanította meg a magyar játékosokat. Freund „Zsaki” nem jött egyedül, fiatal barátja volt vele. Nem olyan legényke, amilyenek kíváncsiságból le szoktak nézni, hanem már komolyabb fiatalember, a húszas évek közepén járt. A fiatalember is levetkőzött és részt vett a játékban. Beállították a kapuba, ahol feltűnést keltett a jó helyezkedésével, a biztos labdafogásával és — a bátorságával. A legerősebb zúgó lövések elől sem kapta el a fejét, hanem bátran szembeszállt a repülő labdával, s megfogta vagy kiütötte. Lenn volt az uszodában Onódy József, a MUE régi erőssége is, akinek feltűnt az új kapus. Odaúszott hozzá és beszédbe elegyedett vele: — Maga egészen jól véd! Lépjen be hozzánk a MUE-be! A fiatalember mosolyogva megrázta a fejét: Nem lehet! 89
