Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

I. A könyvtári munkával foglalkozó cikkek és tanulmányok

1 á n о s irányelveket, amelyek az imént mondottak alapján népkönyvtárak könyveinek megválogatására kínálkoznak. Itten most a külföldi népkönyvtárak történetéről ' és a szakemberek ítéleteiből vett néhány adattal szeretném bizonyítani, hogy úgy a tudományos, mint a szép- irodalmi anyag olyan összeállítása, amely a szillabusom- ban kifejtett általános elvekkel ellenkezik, teljesen sikertelen maradt.

és a műit idők természeti, társadalmi és tudományos eseményeiről, nézeteiről és törekvéseiről gyarapítsa és hogy a szép- irodalom és a művészet kiváló termékei útján szórakoztatásukról és érzelemviláguk differenciálásáról gondoskodjék.

2. Ezen céljai követésében csak az igazság és a szépség elvei vezethetik^

3. Minthogy azonban ezek az elvek igen változók és az osztályok és pártok folytonos harcának reflexeként minden korban és minden osztály és párt számára más-más tartalommal bírnak, senki sincs, aki az objektív igazság ismeretével dicsekedhetnék: ezért a népkönyvtár is eltéveszti hivatását, ha egyetlen társadalmi, politikai vagy tudományos irányzat szolgálatába szegődik.

4. Nem tartozhatik ennek folytán a népkönyvtár föladatai közé, hogy a „hazafiságot”, a „vallást”, a „nemzeti eszmét” stb. védelmezze, terjessze. Hazafisága, vallása, nemzeti eszméje minden osztálynak van s mindenkié más. A legkevésbbé azok a könyvek fejezik ki, amelyek irányzatosan egy általános, a nép minden osztályát és rétegét egyformán felölelő hazafias eszményt konstruálnak. Mert szülőföldje, kedves helyei és emberei, ősei és hősei, eszményei és vágyai minden lelkében művelt embernek (legyen az „úr” vagy „paraszt”) vannak; de hogy mi az, amit szeret, mi az, amire vágyik, mi az, amire törekszik, az főként társadalmi helyzetétől és műveltségétől függ és ezek a tényezők határozzák meg kényszerűséggel: ezért minden népkönyvtár, amely egy ilyen irányzatot akar olvasóira reá erőszakolni, reménytelen és haszontalan munkát végez.

5. Az egyetlen irányelv: öntudatos, igaz és bátor embereket nevelni. Hogy minden ember ismerje helyét és szerepét a természetben és a társadalom90