Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

Kőhalmi Béla: Szabó Ervin a könyvtáros

összeállított, ennél jóval gazdagabb hagyatékról: 77 könyvtártudományi tanulmányról, bibliográfiáról, cikkről, bírálatról, katalógusról ad számot. De nem az a fontos, hogy ez a talán még mindig nem teljes örökség több, hanem az, hogy az egész is árasztja magából azt, amit a válogatott anyagból álló kolligá- tum: a vita-zajt, a magyar szellemi élet felkent bajnokaival történt összecsapásokat, a magyar könyvtárügynek ártó amatőrök szelíd kioktatását, a felületesen gáncsoskodó jóhiszemű laikusok és a könyvtártan mi- nutiáinak ismeretével felvértezett, rosszhiszemű kollégák leintését s végül valamelyik írásában a sóhajszerű jóslatot, hogy amiért éveken át harcolt, a nagy fővárosi nyilvános könyvtár mégsem lesz meg. Nem tehette hozzá, hogy nem egyedül a nagypolgárság rövidlátása és a szocialista könyvtárigazgatóval szemben tanúsított bizalmatlansága, hanem a könyvtárügy barátainak lanyhasága miatt. Akármilyen szemszögből nézzük ezt a könyvtártudományi örökséget: benne van az egész Szabó Ervin, a kor legjobb könyvtárosainak tudásával rendelkező könyvtáros —, a könyvtári apró munkát végző könyvtárosé is — de benne van a társadalmat átalakítani törekvő forradalmár is. Könyvtárügyünk elmaradottságának rajzával leleplezi a századforduló Magyarországának kulturális és társadalmi elmaradottságát is: a kristály 'tisztaságát csillogtató, higgadt írásaival, a fogalmak tisztázásával, elemzéseivel, mindig a legfontosabb kérdések előtérbe helyezésével harci területen jár. A magyar könyvtárügy élő problémáival foglalkozó könyvtár- tudomány az ő harcos írásaiban született meg.

8