Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

Jegyzetek

tér) stb. A terveket keresztezte más is: csodálatos egybe- hangzással a klerikálisok és a Vázsonyi-féle demokraták egy kürtből fújták a gyanúsítást: „itt a radikálisoknak és a szociáldemokrácia forradalmi szárnyának akarnak palotát ajándékozni", még a végső — senkit ki nem elégítő — döntés előtt (hogy t.i. a Palota a mai Köztársaság tér déli oldalára kerüljön) történt, hogy múzeumi részről is, jelentkeztek igények,. A Történelmi Múzeumot és a Bárczy által megalapított Modern Galériát szerették volna egyesítve tető alá hozni. Szabó Ervin Meller Simonnal, a Szépművészeti Múzeum nagynevű igazgatójával beszélte meg a két, illetőleg három nagy kultúrintézet közös elhelyezésének kérdését. így született meg A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum c. tanulmánya 1913-ban, utolsó kísérletként arra, hogy az új könyvtár méltó központi elhelyezését egy nagy kultúrcent- rum keretében biztosítsa.

De a terv sem a nagy elgondolásban, sem az eredeti, kisebb keretben nem lelkesítette a közgyűlés polgárait, annál többet foglalkoztak a sajtóban is azzal a váddal, hogy a felforgatásnak készülnek palotát emelni. Az első világháború előtti utolsó közgyűlés elé a terv a mai Köztársaság téri elhelyezés javaslatával került, de ebben a formájában is megbukott, mert a demokrata párt vezére, Vázsonyi kiadta a jelszót: „nem adunk Szabad Iskolát Szabó Ervinnek!” Példa nélkül áll a könyvtárügy történetében, hogy egy fejlődő világvárosnak nemcsak a művelt közönsége és nem csupán kutatói, hanem minden dolgozója is elesett a tanulás műhelyétől egy teljesen alaptalan gyanúsítás miatt.

Goethe-idézet: Wie viele Jahre muss... = Hány évig nem szabad semmit sem tenned, míg megtanulod, hogy mit és hogyan kell csinálnod

Kremmer Dezső = П R78—1926.) könyvtáros, 1920-tól a Fővárosi Könyvtár igazgatója

Auspicium = kilátás (a jövőre), előjel

740