Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)

rezhet, kivált ha maga sem kevésbé engedékeny s nem ragaszkodik görcsösen Budapesttel csak nagyon laza vagy épen kétes vonatkozású darabjaihoz.

Hogy az aquincumi múzeumnak tovább is, és pedig helyileg és szervezetileg, külön kell állnia, talán mondani sem kell.

A Modern Galéria

Még kevesebbet kell mondani a székesfőváros jövendő művészeti múzeumáról, ha ugyan szabad erről a javaslatról, mint valamikor közel megvalósuló lehetőségről beszélni. Ha igen: erre is áll, amit följebb a városi művészeti múzeumokról mondtunk. Nem lehet más, mint modern művek gyűjteménye. A legelső dolog az volna tehát, hogy úgy a Zichy-képtár anyagát, mint esetleges egyéb, interieurökben vagy hivatalok, iskolák, könyvtárak díszítésére föl nem használható régi képeit akár a Szépművészeti Múzeumnak, akár másnak engedje át, illetve ott helyezze el, cserébe modern vagy budapesti vonatkozású művekért. Nem szabad továbbá, hogy nagy műtörténeti múzeumnak készüljön. Arra kell tehát eleve berendezkednie, hogy keveset vásároljon, de csak a legjobbat. Százszor több művészeti és nevelő értéke van egy

50.000 koronás képnek, mint ötven 1000—1000 koronásnak. És ha nem is lehet majd mindig kitérni ilyen vásárlások elől: jó lesz, ha kétes értékű művek előbb megjárják a hivatalos szobákat és egyéb városi helyiségek falait mint szobadíszek, mielőtt esetleg a múzeumba kerülnek. „Véglegesen” pedig oda sem kerülhet semmi: selejtezés ottan is a jelszó.