Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)

De alig is tudnánk megnevezni olyat, amely ezen városhoz illőbb volna.

Ennek a városnak kibontakozása mai nagyságára és jelentőségére a 19. század műve. Ebben az időben lett Budapest nemcsak Magyarország kulturális életének központja és irányítója, hanem — lehet mondani — szinte az egyedüli közvetítő a Nyugat kultúrája és a magyar között. A művészetben is. És épen a magyar művészet szinte kizárólag új és budapesti termék. Némi túlzással az egész magyar művészetet a budapesti helyi, városi múzeum keretébe tartozónak ítélhetnők. De ebből épen tömegénél fogva kikívánkozik. És csonka és tökéletlen is volna és ismét a régi műtörténeti szempont kerekednék felül, ha kizárnók belőle a külföld modern művészetét, amelyhez annyi szál is fűzi. A Szépművészeti Múzeum viszont nem sok gondot fordíthat rá. Nem tudnánk a főváros számára természetesebb és egyéniségének megfelelőbb múzeumi föladatot, mint amit egy modern galéria nyújt: a 19. század és napjaink festészetének és szobrászaténak nyilvános múzeuma.

A Székesfővárosi Múzeum

Nem hangsúlyozhatjuk azonban elég nyomatékosan, hogy erre csak a várostörténeti múzeumnak végleges megszervezése és jövőjének biztosítása után kerülhet a sor. Ezzel tartozik a város saját múltjának és — a modern galéria jövőjének. Lehetnénk-e bizalommal olyan múzeumi politika iránt, amely a legelemibb és legköny- nyebb föladatot elhanyagolja?

Amit a Székesfővárosi Múzeum programmjárói el lehet mondani, az részben megvan a városi kultúrtörténeti múzeumokról általában kifejtettekben, részben, igen ki