Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)

8. Az új múzeum tisztviselői iránt a demokratikus nyilvánosság elve magasabb követelményeket támaszt, mint a régi múzeum „őrei” iránt: hogy kedvvel és szeretettel szolgálják a közönséget, minden tekintetben kielégítő és kényelmes dolgozó helyiségekről kell számukra gondoskodni.*

*

Az építész egyéb tudnivalója a múzeum egyéni szükségleteiből és a múzeumépítés általános elméletéből folyik, amelyet a Handbuch der Architektur idevágó kötete kitűnően foglal össze.18

Budapest múzeumi föladatai

IX.

Ha mindazok után, amit a modern múzeum és a városok múzeumi föladatairól elmondottunk, most végül a magyar fő- és székváros múzeális föladatairól kell szólnunk, alig tehetünk egyebet, mint hogy a kifejtettük általános elvekre utaljunk. Azok alkalmazása fővárosunkra nézve nem lesz nehéz, ha folytonosan szemünk előtt tartjuk:

1. hogy Budapest az állami kormányzat és különösen az állam kulturális politikájának is központja és — be* Ellenben a demokratikus közvélemény joggal ütközik meg azokon a kiváltságokon, amelyeket még modern múzeumokban is némely tisztviselő természetbeni lakás formájában élvez. Semmi tárgyi szükséglet nem indokolja, hogy az épületben más is lakjék, mint a kapus, a gépész és legföljebb — a korai nyitás és késői zárás miatt — az épület gondnoka. Minden más szolgálati lakást fölöslegessé tesz — a telefon.

664