Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)

— an Ort und Stelle — hatás szükségessége. A másik: a nagy nemzeti gyűjteményekkel való versengés pénzügyi lehetetlensége. Mind a két szempont, lehet mondani, kényszerítő erővel jelöli ki a városi múzeum számára a harmadik követelést: hogy olyan speciális gyűjteménynek kell lennie, amely szorosan simul a város sajátos, azt más városoktól megkülönböztető jellegéhez, ugyanolyan egyéniségnek a múzeumok körében, amilyen egyéniség a város a többi városok körében.

Nem lehet tehát valamennyi város számára ugyanazon múzeumtípust előírni. A föltételek igen eltérők. Más múzeumra van szükségük a régi, büszke történelmi múlttal bíró szabad városoknak, városi reszpublikáknak, másra az uralkodók rezidenciáinak, másra a most felvirágzó hatalmas gyári vagy kereskedelmi városoknak. Egy város, amely gépipara vagy malomipara által lett tegnapról mára naggyá, más múzeumot kíván meg, mint a másik város, amelyet évszázados tengeri kereskedelme, kikötője, mint a harmadik, amelyet tudományos intézetei virágoztattak föl. Miként a városok maguk csak szabad légkörben nőhetnek nagyra, úgy múzeumaik is a szabadságot kívánják és eleve tiltakoznak minden uniformálás ellen.

Mindazonáltal az előbb említett általános szempontok, nevezetesen a lokális couleur és a pénzügyi korlátoltság ezen harmadik követelménnyel, nevezetesen az egyéni jelleggel kapcsolatban ismét szinte kényszerítőleg legelsősorban arra a speciális típusra irányítja a városok múzeumi törekvéseit, amelyet közönségesen történeti, a szakemberek újabban kultúrtörténeti múzeumnak neveznek.

Egy ember egyénisége jellemző vonásait nemcsak mai viselkedése és gondolkodása adja meg, hanem korábbi érzései, tettei, mulasztásai is. Sőt többnyire nem is tudjuk máskép megérteni és megmagyarázni mai jellemét, mint

637