Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

I. A könyvtári munkával foglalkozó cikkek és tanulmányok

jobban felel meg és anyagi erőit is kíméli. A bibliofil azért sokszor rossz könyv tárnok.

A katalogizálásról szóló fejezet még az 1897-ik évi franczia kiadással szemben is örvendetes átalakításokon ment át. A porosz állami könyvtárak számára kiadott lajstromozási szabályzatot1 követi, mindazon dicséretre méltó egyszerűsítéseivel, a melyek más szabályzattól oly előnyösen különböztetik meg. A három katalógus, nevezetesen a rendszeres, a topografikus és a betűrendes katalógus tekintetében az általánosan elfogadott nézetekkel találkozik. A betűrendes tárgyi katalógust elveti, ellenben a tudományos katalógust föltétlenül szükségesnek tartja. Hangsúlyozza e katalógus rendszerének megállapításánál a tudományos rendszernek a bibliográfiái igényekkel való összeegyeztethetetlenségét; a bibliográfiái rendszer tehát kompromisszum a kettő közt. Szól a katalógus kinyomatásáról. Ezt csak a nemzeti könyvtáraknál és a kis könyvtáraknál helyesli ; nagy könyvtárak csak specziá- lis katalógusokat adjanak ki, de ilyet minél többet.

Meg kell itt említeni, hogy a disszertácziókra a porosz utasítás azt rendeli, hogy 1800-ig a praeses neve alatt kell őket fölvenni, csak 1800 után a defendens neve a rendszó; Graesél 1897-iki franczia kiadásában ez az évszám 1750.

A könyvtárberendezésnek legvitásabb kérdése ma kétségtelenül a könyvek fölállításának a rendje. Nincs ugyan ma szó többé a helyhez kötött és a szabad rendszerről és a betűrendes fölállításnak is mind kevesebb híve van ; de a rendszeres vagy a rendszertelen fölállítás előnye még mindig vitás. Amerikában és Angliában a könyvtárnokok a rendszeres fölállítás hívei ; s talán nem tévedünk, ha ennek okát — nagyobb anyagi erőik mellett — főképpen abban találjuk, hogy az angol könyvtámokok a közön1 Ismertetését 1. ezen folyóirat 1900. évi folyamában.

59