Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

V. Irodalommal és munkásképzéssel kapcsolatos cikkek és tanulmányok

ember munkájában a mozdulatok ritmikus egymásutánjának. Őseink ösztöne diktálta, hogy erejük igénybevétele legkisebb akkor, ha a munkamozdulatok egyenletes és egyenlő időközökben következnek egymásra. Ezt a primitív igazságot a modern élettani tudomány megerősíti.

Kutatásai világánál azt látjuk, hogy az emberi test izmainak természetes munkaritmusuk van, erre vannak berendezve; „létrejön pedig ez a ritmus azáltal, hogy minden teljesítmény után bizonyos időközt kell betartanunk, ami alatt a teljesítmény kívánta erőveszteség teljesen pótoltatik”. (Herkner.)

A tudományos üzemvezetés tehát arra törekszik, hogy pontos mozdulattanulmányok útján megállapítsa egyrészt azt a munka-tempót, amely a dolgozó izmot éppen azokhoz a pihenőkhöz juttatja, amelyekre annak fiziológiai alkatánál fogva a hosszú és tartós munkánál leginkább szüksége van, másrészt, hogy pihenők beillesztésével vagy célszerű kitöltésével kárpótlást nyújtson azokért, a természetes munkaritmusoktól való eltérések okozta kifáradásokért, amelyek a munka egymásutánjának tökéletlen megfigyeléséből vagy más, gazdasági megfontolásokból származnak.

A munkatempó leggazdaságosabb, helyesebben legracionálisabb megoldásának erős gátlásokkal (tradíció, mindkét részről való hajlam a túlmunkára s hozzá hasonlókkal) kell még megküzdenie; viszont a munkakedv és a munkahely, a környezet és a pihenők jobb kihasználásának kérdésében már több elméleti és gyakorlati eredményt értek el.

Ezeket az eredményeket jórészt Frank B. Gilbreth mérnöknek, Taylor legtehetségesebb tanítványának köszönjük, aki több írásában a kifáradás technikai és lélektani problémáit vizsgálgatta.

588