Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

I. A könyvtári munkával foglalkozó cikkek és tanulmányok

könyvtártudománynak két egyenrangú része van: a könyvtártan és a könyvtárrajz (Bibliothekskunde). A könyvtártan „a könyvtárak igazgatásához szükséges ismereteknek rendszeres összessége” (9. 1.), míg a könyvtárrajz tárgya a nyilvános és magán könyvtárak története és statisztikája, könyvtámokoknak és könyvtárak alapítóinak életleírása volna. Ez tehát a könyvtártudománynak empirikus, a könyvtártan az apriorisztikus része. Graesel az ő könyvében csakis ezzel foglalkozik.

Több mint harmincz oldalon ismerteti a könyvtártannak gazdag irodalmát. Természetszerűleg a német könyvtártani irodalomnak szenteli a legtöbb helyet, a mely a leggazdagabb is; nagy gonddal sorolja föl a népkönyvtárak irodalmát is. Ez a fejezet a szöveget végig kísérő bő irodalmi jegyzetekkel a mindennapi használatra teljesen kielégítő bibliográfiái forrás.

A könyvtárépületről több mint száz oldalon értekezik. Ez a fejezet oly gazdag létező könyvtárépületek leírásában, a könyvtárberendezési technika legújabb jelenségeinek bemutatásában és méltatásában, hogy teljesen nélkü- lözhetővé teszi a Handbuch der Architektur illető kötetét. Nem kell ismételnünk, hogy Graesel itt is teljesen modem, egyaránt meleg szószólója a villamos világításnak, a telefon bevezetésének a könyvtárba, a (különben már a múlt század elején Beyerbach frankfurti levéltárnoktól ajánlott) magazin-rendszernek slb. Az emeletek leggazdaságo- sabb magasságáról igen értékes összeállításokat közöl a különböző könyvtárak méréseiből és számításaiból; nyomatékosan rámutat, mily nagy helyet lehet itt is nyerni a könyvek alakjának egységes méretek szerinti megállapításával. A kívánatos csak az, hogy ezt az értékes fejezetet ne csak a könyvtárnokok ismerjék, hanem a könyvtárak építői is; hogy elkerülhetők legyenek azok a ballépések, a melyeket még ma is elkövetnek, valahányszor